Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 11. szám - Otar Csiladze: Cate cifra cipője (történelmi dráma) (Manana Szaladze fordítása)
két az elveszett isteni báránykákat. A „bárányka” szót persze csak ironikusan használom, és nem nagyon illik ehhez az esethez. AIET (konokul) Parancsolom! CATE Most már beszélhetsz. De szóról szóra kell megismételned mindazt, amit a közgyűlésen mondtál. Tessék, nyűgözz le minket is azzal az ékesszólásoddal, amitől az az oktalan tömeg annyira el volt ragadtatva. AIET Az igaz, hogy beszédkészség csak az embernek adatott, de néha az emberi szavakat a kígyó mérge, a tyúk ostobasága, és a bivaly otrombasága 'jellemzi. Hányszor hallottam emberektől, hogy ha ennyire bátor vagyok, miért hallgattam eddig, kinél őriztettem a bátorságomat? Még azt is mondták, hogy könnyű a tűzzel játszani akkor, amikor az ember féllábbal már a sírban van; bezzeg annak idején magam is a nyugalmamra vigyáztam, és most pedig hírnévre és népszerűségre vadászom. Ezt az utolsót nem is tagadom, ha úgyis meg kell halnom, akkor miért ne híres emberként haljak meg. Még abban is igazuk van, hogy addig nem vettük észre a parazsat, míg a fenekünk nem égett ki. Ezt persze elsősorban saját magamról mondom, de másokat is érint. CATE Sokan gyűltek össze? (a szolgához) Erre fordítsd azt az átkozott tükröt! AIET Igen, uralkodóm. Ügy telt meg az egész völgy, mintha árvíz támadta volna meg. Partaz valószínűleg már említette. CATE Folytasd, folytasd. AIET Mindent elmondok, nekem nincs mit titkolnom. És ha tévedtem, azt a te királyi agyad jobban képes megítélni, de belőlem a Lazika iránti szeretet beszélt és mai elszántságom is ebből a szerétéiből fakadt. Először is nem pontosan adták vissza szavaimat. Sose mondtam olyasmit, még azon a közgyűlésen sem, hogy feltétlenül a perzsákhoz kell csatlakoznunk, hogy is mondhatnék ilyet, amikor számunkra Perzsia és Róma egy és ugyanaz, csak azt nem tudni pontosan, melyiknek nagyobb a torka, hogy fájdalommentesen faljon be minket. CATE Ott is ezt mondtad? AIET Ott is. Mert éppen ott volt szükségem ezekre a szavakra. Azt sem titkoltam el, hogy szegény hazám számára ilyen nehéz nap sosem virradt, mire a nép úgy nyögött fel, mintha egy óriás hegy dőlt volna össze. Itt is ismétlem: hazánk a szakadék szélén áll és várható, hogy holnap már abba a szakadékba zuhanunk mindnyájan. CATE Halljátok? Halljátok, miket beszél? AIET Perzsákat csupán azért említettem, mert szerintem ebben a nehéz helyzetben éppen hozzájuk kell fordulnunk segítségért. KIRÁLYNŐ (ironikusan mosolyogva) Álljon meg a menet, Aiet! Egycsapásra mindezt képtelenség eldönteni. Igaz, születésemnél fogva római vagyok, de ugyanakkor Lazika királynője, laz ember felesége és laz ember édesanyja is. Úgyhogy versenyre is kelhetnék veled a haza iránti szeretetben, ha a te érveidet a haza iránti szeretetnek lehet egyáltalán nevezni. De célkitűzéseink ily hirtelen és egycsapásra történő változtatása nem a rövidlátásunkról tanúskodna-e? Meg kellene fontolni, tanácskozni, ki hallotta, hogy ily fontos dolgokban egyetlen ember döntsön? AIET Én is ugyanezt mondtam: annyit forgattuk ide-oda a fejünket, hogy nem is vettük észre, mikor tértünk le az igaz útról. CATE Istenemre esküszöm, hogy nem hiszek a füleimnek. Igaz, hogy apám barátja voltál, de azért mindennek meg van a határa. AIET Igen, mindennek megvan a határa, uralkodóm. Apádat a rómaiak küldték a túlvilágra. CATE Ez egyelőre még kérdés. Te arról beszélj, amire kértelek. A többire majd mi magunk derítünk fényt. AIET Apádat a rómaiak ölték meg. Álarcuk mögül csúfondárosan nyelvet öltöttek ránk, ám a mi türelmünknek nincs határa. Szerencsére — mondom szerencsére —, az ellenség végre megmutatta az igazi arcát: simogató, puha kezét és vérben forgó szemét. Most már könnyen észre lehet venni gonosz szándékait, ők sem bírtak sokáig titokban maradni, nehéz a paplan alatt lélegzethez jutni. Mint egy őrült, úgy pattant fel Róma az ágyból és oly erősen szívta be a levegőt, hogy minket is, mint a csöpp porszemeket, magába szívott. Gubaz forró vére patakiként árad kiszikkadt lelike1024
