Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 11. szám - Otar Csiladze: Cate cifra cipője (történelmi dráma) (Manana Szaladze fordítása)
higyjél nekem és sosem bánod meg. Na, mutasd a lábacskádat! (felemeli a lábát) Nézzétek, nézzétek, milyen gyönyörű cipője van! Milyen jól áll neki! Egy császár cipője fényes és nyikorgó! Az én kicsi császárom, kegyelmes császárom. Tiptop, tip-top, topog a császár! Engedjetek utat a császárnak! (nevet) Ö, Catém, hogy megnevettettél! CATE Várjál, engedj, ne így... Valóban jól áll? KIRÁLYNŐ (Cate lábát, amelyet eddig kezében tartott, dühösen elengedi, majd szigorúan) Ne felejtsd el, hogy ettől a cipőtől sokkal könnyebb megszabadulni, mint felhúzni. CATE Most meg miért haragszol rám? Nem mondanék semmit, hallgatnék mint a sír, de azoknak az embereknek milyen választ adunk majd, ha valóban eljönnek? Csak így, ölhetett kezekkel fogadjuk őket? Azok Rómából jönnek, apám gyilkosát keresni, mi pedig tétlenül üljünk? Hátha a gyilkos éppen itt van közöttünk? Mit szólnak ők erre? Aludtunk? Megvakultunk? Vagy teljesen elveszítettük az ép eszünket? Én a mi költőnket . .. KIRÁLYNŐ „Költőnket”, „költőnket” ... Jól van kérlek, megértettük, egyetértettünk abban, hogy hibát követett el. (A megrettent költő közbe akar szólni, de a királynő kezével leinti) Hibát követett el, de nem szándékosan, nem akarattal. Csak nem fogjuk ezért keresztre feszíteni?! Vagy igen? Mondd! Hivassam a hóhért? (A kétségbeesett költő úgy húzza össze magát, mintha már a kötélen függne, száját eltakarja, de így sem tudja visszatartani sikolyát) KÖLTŐ Engedjétek meg, hogy elmondjam! KIRÁLYNŐ (Catéhez) Tőled kérdezem, hívjam a hóhért? (Cate vállát vonja) Nem, nem szabad. (A kicsit megnyugodott költő hálásan meghajol a királynő előtt) Persze, hogy nem szabad. A költő végtelenül finom, kényes, szárnyas lény. Ha szárnyainál fogod meg, össze- maszatolod gyönyörű színeit. Nézd csak, úgy néz ki, mintha egy mély gödörből húzták volna ki. (nevet) A költő, akinek védelmezője vagy, sosem veszélyes a számodra, akárcsak a méregfogától megfosztott kígyó, vagy egy idomított sólyom, amely az ujjadon ülve, minduntalan arra törekszik, hogy legalább egyszer egy jó zsíros fácánt fogjon neked, és élvezettel nyögdécsel, ha megsimogatod a fejét, (simogatja a költő fejét) Ennek fejében neked is el kell tűrnöd, és meg- bocsátóan mosolyognod, ha véletlenül a fejedre piszkít. (szigorúan) Sose feledd el, hogy a megbüntetett és elűzött költő a veszélyes. Még halottan is! A darabokra szaggatott test foszlányaira úgy fog vadászni a nép, mint valami talizmánra, és magad is kénytelen leszel majd meghajolni és megalázkodni az ő holtteste előtt, (szünet után, mosolyogva) Tehát előre gondolkozzál és meggondolatlanul egy lépést se tégy, különben hamar elkopik a te szép piros cipellőd, (visszatér a helyére) CATE Mi sose voltunk az erőszak hívei. Ellenkezőleg. A mi célunk mindig is az volt, hogy az igazságra derítsünk fényt, és azt szolgáljuk. Különben itt közöttünk is vannak olyanok, akik ellenzik Rómával való barátságunkat és mi nagylelkűen tűrjük . . . AIET Uralkodóm . .. CATE (kiabál) Mi még tűrjük. (Aiethez) Te még várjál, ha szükségét látjuk, mi magunk szólítunk téged is! Igen! Vannak, akik volt megszállónk, Perzsia felé tekingetnek és Lazika menekvését a perzsáknak való behódolásban látják. És ami még ennél is rosszabb, kiállnak a nép elé és hangosan terjesztik ezt az ostobaságot, ami jelenleg szóba sem jöhet. Ezek az igazi árulók és sajnos vannak akik — hála Istennek, nem mindenkiről lehet ezt mondani — bedőlnek nekik és a rómaiak iránti alaptalan és igazságtalan gyűlöletet dédelgetik a szívükben. És mi mit csinálunk ilyenkor? Hol vagyunk? Valóban alszunk? Nem és nem! Mi itt vagyunk. Itt ülünk a trónon és a trónról mindent látunk és mindent hallunk, de ahelyett, hogy radikális rendszabályokhoz folyamodnánk és mint anyja méhébe a magzatot, úgy belefojtanánk azokba az emberekbe az efféle piszkos, mondhatnám: egy igaz hazafi számára méltatlan érzéseket, és ahelyett, hogy közös házunktól minél messzebbre eltávolítanánk és eldobnánk a gonosz szívnek és a gonosz léleknek ezt az... az ürülékét, nyugodtan ülünk és várjuk, hogy a mi nagy urunk Istenünk majd csodát tesz és észhez fogja téríteni eze1023
