Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 11. szám - Babirák Hajnalka: Találkozás Ana Kalandadzével (interjú)

Több kötetem jelent meg orosz, szlovák, román és természetesen grúz nyelven. Sok versemet lefordították angolra, németre, franciára, lengyelre, ezek a versek antológiákban jelentek meg.

Merre járt külföldön?

Jártam Csehszlovákiában, a skandináv országokban, Egyiptomban, az NDK-ban, 1972-ben Luxemburgban vettem részt a nemzetközi költőtalálkozón.

Milyen helyet foglalnak el a nők a mai grúz irodalomban?

Számukat tekintve elmaradnak a férfiak mögött, de büszkén mondhatom, hogy a nők az irodalomban is megállják a helyüket — úgy a prózában, mint a költészetben. Hogy csak néhány nevet említsek: Medea Dzsaparidze, Lejla Berosvili, Lali Bregvadze, Gulo Kobiasvili.

Mi a véleménye a mai grúz költészetről?

Azt hiszem, Galaktion Tabidzéhez fogható egyénisége régóta nem volt a grúz költészetnek. Ö túlzás nélkül a nagyok között is a legnagyobb. Grúziát gyakran emlegetik úgy, mint a költészet hazáját. Ügy gondolom, ez nem csak azt jelenti, hogy sok a költőnk, hanem azt is, hogy sok jó költőnk van. A grúz költészet mélyen gyökerezik a grúz földben, ám leveleivel magába szippantja az egész világot, kitekint a nagyvilágra. A törzsében keringő nedvek lüktetése maga az élet. Ott, ahol olyan költők teremnek, mint Muhran Macsavariani, Otar Csiladze, Murman Leba- nidze, Dzsanszug Csarkviani, Tariel Csanturia, Sota Nisnianidze, Givi Gegecskori, Emzar Kvitaisvili, Rezo Amasukeli, Beszik Haranauli, nincs ok aggodalomra. Hogy a legifjabb nemzedék költői hová fejlődnek? Ki tudja, talán éppen közülük kerülnek majd ki az új Galaktion Tabidzék.

Hány nyelven jelentek meg versei?

Ana Kalandadze szerényen kihagyta magát a felsorolásból, pedig neve a legnevesebb költők sorába illik. Csak hosszas unszolásomra árulta el azt is, hogy 1985-ben Rusztaveli-díjjal tüntették ki, ami a legnagyobb elismerés jele, 1983-ban elnyerte lakónegyede, Csohatauri és Tbiliszi városának díszpolgári címét, tudományos munkájáért pedig Dzsavahisvili-díjjal tüntették ki, és más állami kitüntetéseknek is birtokosa.

Ana Kalandadze verseiben szinte életre kel a természet, érzékeinkkel kitapint- hatóvá, érzékelhetővé válik legapróbb eleme is. Rabul ejti laz olvasót a természet megannyi csodája, szépsége, titka — hangok, neszek, illatok áramlanak felénk, és még a legmozdulatlanabbnak tűnő képek mögött is ott érezzük a századok múlását. Megelevenednek a grúz népköltészet, a grúz mítoszok és legendák hősei, a grúz történelem alakjai. Verseinek láttató ereje oly nagy, hogy úgy érezzük, magunk is ott vagyunk, ott járunk Betania erdeiben, Szvaneti titokzatos hegyei között, Tbiliszi utcáin, Narikala várában ... És mindig valamilyen ősi, megfoghatatlan erő késztet minket, hogy mi is úgy lássunk, érezzünk, gondolkodjunk, ahogy a költő lírai énje, mert ez a megfoghatatlan vonzóerő nem más, mint maga a mélységes és kimeríthetetlen grúz lélek. S mint a grúz népmesék egyik hőse, mi is kezdjük megérteni, mit susognak a fák, miről mesélnek a kora középkori templomok, a pogány szentélyek, várak, hegyek. Ana Kalandadze verseit a szülőföld mélységes szeretete hatja át, ez a kötődés minden verséből sugárzik. Kivételes képessége abban rejlik, hogy a varázslatos világ megannyi rezdülését úgy közvetíti az olvasó felé, hogy az rádöbben — maga is részese ennek a csodának és többé-kevésbé maga is birtokában van ennek a képességnek.

1019