Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 11. szám - Mai grúz költők versei (Ágh István, Babirák Hajnalka, Baka István, Tandori Dezső, Tóth Bálint, Veress Miklós fordításai)
TEDO BEKISVILI Szósirató Lássátok feleim, szemetekkel, hogy 'ha a víg íszó banalitásért könyörög, mént olyan önitelit, s hogy az igazság mint vétkes 'gyerek sarokba áll, és szemét kezével födii! Ó, jaj nektek, szavak! Mostanság olyan harcosra hasonlítotok, ki saját házát égeti föl, és idegen .zászlót tűz a romokra . . . Hiábavaló a .hallgatásunk. Ragadozó terel .bozótba a 'magára 'maradt birkanyájat . . . Hallgatásunkat mit pásztori botnak szántunk, beleegyezésnek vették a vérszomjas vadak. Ö, türelmes jovialiitás: jóságod mindig veszedelem, olyan vagy, mint pirospozsgás .tarlótűz: három évig nem női fű sem a helyén. J.aj nektek, szavak! Siratozzunlk! Ó, jaj nektek, mint tűznék, mely hamvába hamvadít. Ó, jaj laz uragán szelének is. Ki a zsarátba szerelmes, halála annak hamu. (Veress Miklós fordítása) 1010
