Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 11. szám - Mai grúz költők versei (Ágh István, Babirák Hajnalka, Baka István, Tandori Dezső, Tóth Bálint, Veress Miklós fordításai)

Atreusz kincse

Sötétek az olajfák csecsei a hegyélen, csodálhatod az alkony kialvó, rőt fűzében.

A vén amphitea tr um csorbán kering alatta, tömegre, zajra vágyik, sehol a régi gazda.

A kövekben lukacskák, hol gyertyák száza égett, akkor se vált .meg könnyen egymástól test s a lélek.

Az oltárkő elárvult, nem járul már elébe, elhagyta rég e tájat hellének büszke népe.

Látod, hogy törnek ott a kopár hegyek az égre, oroszlánként f elugrik a kiásott Mykéne.

Titánemelte ívek fölötted összeérnek, fulladsz, a száklapáncól körülfog, mint a végzet.

Felhördül Agamemnón, jön Atreusz, magával hurcolva bűneit, majd felmenti őt halála.

A sors kezével hímzett Peplosz (kitárul újra, megnyílt az áldozatnak földmélyi, éji útja.

Vagy keftéhasítették, vagy füstként szállt az égbe .. . És most kinek nyakára zuhan a pallos óle?

(Baka István fordításai)