Életünk, 1987 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 10. szám - Jeszenszky Géza: Lengyelország és szövetségesei a II. világháborúban
a felelősök. Mint már szó volt róla, az illúziók a korábbi nyugati politika tényleges vonalára épültek. A magyarországi németbarát körök (és természetesen a német közreműködéssel elért revízió emléke) jelentősen korlátozták a nómetellenes erőik mozgási szabadságát. A háború alatti nyugati politika nem volt teljesen egyértelmű, s ez nemcsak a magyaroknak küldött ellentétes tartalmú jelzéseket, de sokszor a lengyelek reményeit is alaptalanul táplálta/*7 1943 késő őszéig a balkáni reményeknek volt még némi realitása. Végül a Benes vezette csehszlovák emigráció egyértelműen Magyarország befeketítésén dolgozott, szándékosan gátolta a szövetségesekhez való közeledési kísérleteket, és ebben a Károlyi-vezette magyar emigráció is közreműködött, már másodszor válva eszközévé a cseh nacionalizmusnak. Végül fölmerül a kérdés, talán el is jutottak a II. világháború alakulásából levonható tanulságok a magyar vezetés és közvélemény egy részéhez, hiszen Gogolák Lajosnak és Borsody Istvánnak a Magyar Nemzetben és a Magyar Szemlében 1943/44-ben megjelent több kitűnő helyzetelemzése erre mutat. írásaik azt tanúsítják, hogy ők (és így feltehetőleg olvasóik is) tudták, hogyan gondolkodnak Londonban és Washingtonban, tudták, mi történt Teheránban, s óvatos formában az ezekből levonható tanulságokra is utaltak.48 De a nómetellenes vezetők a számukra nagyon kellemetlen, nagyon nem szívesen fogadott hírekre képtelenek voltak megfelelően reagálni, cselekvés helyett megbénultak, s a magyar határokat megközelítő Szovjetunióval továbbra sem próbálták fölvenni a kapcsolatot, hagyták, hogy Románia ebben is megelőzze őket. A nyugati politikával szembeni illúziók, majd ezek meghiúsulása, illetve a Szovjetunióval szembeni félelem valósággal megbénította Magyarország vezetőit, akik — élükön a magyar történelem egyetlen admirálisával — a vihar legkritikusabb óráiban már nem voltak képesek irányítani az ország hajóját, hanem engedték, hogy sodródjék, s tehetetlenül várták, amíg Scylla és Charybdis között bekövetkezett a katasztrófa és a hajó elsüllyedt. JEGYZETEK 1. E vészterhes idők téveszméinek, illúzióinak és bátor útkereséseinek elgondolkodtató tükre Juhász Gyula; Uralkodó eszmék Magyarországon. 1939—1944. Bp. 1983. 2. Nicholas Kállay: Hungarian Premier. A Personal Account of a Nation’s Struggle in the Second World War. Westport, Conn., 1954. 11. 3. C. A. Macartney: A History of Hungary, 1929—1945. New York, 1956. II. 88. 4. Vígh Károly: Ugrás a sötétbe. Bp. 1984. 23—24. 5. Sir Llewellyn Woodward: British Foreign Policy in the Second World War. London, 1970—1973. I. 468—469. — John Lukacs: The Last European War, September 1939 / December 1941. New York, 1976. 104, 119. 6. A németek eszközévé válás és egymás elleni áskálódás dokumentumgyűjteménye: Hitler hatvannyolc tárgyalása kelet-európai államférfiakkal. Szerk. és bev. Ránki György. Bp. 1983. 7. Lukacs: Last European War..., 412—413. 7α. Uő.: Outgrowing Democracy. A History of the United States in the Twentieth Century. New York, 1983. 8. Kállay: Hungarian Premier.... 403. 9. Juhász Gyula (szerk.) Magyar—brit titkos tárgyalások 1943-ban. Bp. 1978. 10. A II. világháború alatti magyar—lengyel kapcsolatok végre terebélyesedő irodalmában bizonyító erejű dokumentum- gyűjtemény: Barátok a bajban. Lengyel menekültek Magyarországon 1939— 1945. Bp. (Szerk. Antal László) 1985. 11. Ezt jól érzékelteti a fönti gyűjtemény több visszaemlékezése. A futárok magyar kapcsolataira: Varga Béla—Kovács Imre: Lengyel menekültek és francia hadifoglyok Magyarországon 1939—1945. Üj Látóhatár, 1980. december, valamint Tade- usz Celt visszaemlékezése a New York-i Columbia Egyetem Oral History gyűjteményében. A birtokomban lévő példányért ezúton is köszönetét mondok Varga Bélának. 12. Juhász Gyula: Magyarország lengyel politikája a második világháború alatt, In: Barátok a bajban . . ., 15—25. és 610—611. V. ö. Varga—Kovács: id. tan. 366—368. 13. Juhász: id. tan., 25—29. Macartney: id. mű, II. 123, 126, 145, 161, 170. A lengyel részről nyújtott támogatás dokumentumait közli Urbán Károly és Vida István a Kritika 1985. 3. sz.-ban, 23—34. 14. Antony Polonsky (ed.): The Great Powers and the Polish Question, 1941—1945. A Documentary Study in Cold War Origins. London, 1976. — R. C. Lukas: The Strange Allies: the United States and Poland, 1941—1945. Knoxville, Ten., 1978. — Sarah M. Terry: Poland’s Place in Europe. General Sikorski and the Origin of the Odera-Neisse Line, 1939—1943. Princeton, N. J., 1983. — Vojtech Mastny: Russia’s Road to the Cold War. New York, 1979. — Jan Nowak: Curier from Warsaw. Detroit, 1982. 15. Jól illusztrálják ezt Roosevelt és Sztálin teheráni megbeszélései, összegyűjtve Polonsky: id. mű, 78. sz. 16. Sikorski Ciechanowskihoz, új washingtoni nagykövetéhez írt leveléből idézi Terry: id. mű, 96. 17. Uo., 98—99. E kérdés legteljesebb földolgozása Piotr S. Wandycz: Czechoslovak—Polish Confederation and the Great Powers, 1940—43. Bloomington, In., 1956. 973
