Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9-10. szám - KARDOS LÁSZLÓ EMLÉKLEZETE - Szakály Sándor: Egy tábornok emlékei
elsüllyeszteni a kibogozhatatlan problémákat, megrázkódtatásokat, melyek a szervezet létfunkcióit zavarják. Hinni akartam, tartozni valahová.” Az első hónap (Napló, jegyzetekkel), 1968. IX. 30-tól XI. hó 3-ig terjedő eseményeket tartalmazó munka, amely az amerikai utazással kapcsolatos. A friss benyomásoknak, a legfontosabb találkozásainak (főleg a Marton Böskével, Hatvány Lajos második feleségével való találkozása a meghatározó. Ö járja ki, hogy az író megkapja a Fcrd-alapítvány ösztöndíját; találkozik többek között dr. Bak Józseffel, József Attila egykori kezelőorvosával, összejön Gombos Zoltánnal, az Amerikai Népszava és más magyar újság tulajdonos főszerkesztőjével, kivándorolt magyarok különböző csoportjaival stb.) leírása. A Ford-alapítvány ösztöndíja elnyerésével kapcsolatos beszélgetésen szóba kerül Déry önéletrajza is ... Arra voltak kíváncsiak, mi a véleménye az írónak Déry Karinthy Frigyesre és feleségére vonatkozó írásáról. Felháborodással írja, . .. csupán pletykaízű csemege, hogy felesége milyen kapcsolatban volt ifjabb barátjával..Ugyanakkor egy fogadásról egy néger sofőr viszi haza, előbb leadta a buszt a garázsban és saját kocsiján fuvarozta szállására. Egy ital mellett beszélgettek. „Részéről, részükről a legfőbb teendő tanulni, fejlődni, ledolgozni az évszázados hátrányt” — idézi fel a beszélgetést az író. Remek leírás New York lenyűgöző méreteiről, a világvárosi ember szorongásairól, az amerikai életritmusról. A kötet utolsó darabja az Újra hazai vizeken (Napló, 1969), alig négy hónap ese- ménykrónikája: a szegedi Nemzeti Színházhoz szerződik, a dramaturgia vezetőjeként; találkozásai Pilinszkyvel, Tamásival és másokkal. Az író az Újra hazai vizeken című naplójában (március 6.) Illyés szavaira, gondolataira — a Kortársban — utalva megjegyzi: aki minden áron európai és világköltő akar lenni, európai epigon lesz. Az itteni, hazai sorshoz kell európai és világszinten, világszínvonalon hozzászólni. Ehhez a szándékhoz igyekszik tartani magát az író, ez a szemlélet érvényesül az írói attitűdben is. Felkiáltójelként mutatja fel a gyö- kértelenné vált, hazáját elhagyó értelmiségit. „Vajon, hogy alakul az életem..(368. o.), 1939-ben az anyja hívta Amerikába, de nem ment. .. Többször találkozik az olvasó a könyvben a hit, az elhivatottság, a jó ügy melletti életreszóló elkötelezettség gondolatával... (lásd az írói állásfoglalást a Dörpfeld vitánál és másutt is!) Igaz, hogy értékválság van, igaz, hogy tele van életünk megválaszolatlan kérdőjelekkél, de ma is, holnap is meg kell próbálnunk az emberi lét megmaradásáért küzdeni. Az író könyvében bemutatott emberi magatartásminták is erre ösztönöznek . . . (Szépirodalmi, 1985) SZAKÁLY SÁNDOR Egy tábornok emlékei NAGY VILMOS: VÉGZETES ESZTENDŐK 1938—1945. Még alig ocsúdott fel Magyarország a második világháború okozta borzalmakból, még romos épületek, Dunába ro&kadit hidak, épp csak meginduló élet jelképezték Budapestet, amikor a magyar könyvkiadás már szinte könyvtárnyi — színvonalában erősen eltérő — irodalmát jelentette meg a második világháború eseményeinek. 1947- ben a pezsgő könyvpiacon a 'kispesti Körmendy nyomda igazi íSikerkönywel jelentkezett: „Nagybaczoni Nagy Vilmos: Végzetes esztendők 1938—1945”. 957
