Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9-10. szám - KARDOS LÁSZLÓ EMLÉKLEZETE - Filep Antal: Kardos László a néprajztudós
Kardos László munkásságának tudománytörténeti jelentősége nem csupán abban van, hogy felfigyelt a néprajzi kutatások tematikai egyoldalúságára, és intenzíven kezdett érdeklődni a társadalmi élet hagyományai iránt, ennél lényegesen többet tett: teljesen új arculatot is adott a társadalomnéprajznak. Az ő működése előtt a hazai etnográfiát (a nemzetközi gyakorlat alig tért el ettől) elsősorban a család és a rokonság szervezeti formái, szokásai foglalkoztatták. Kardos László volt az, aki a figyelmét a társadalom érdekcsoportjaira, osztályaira, rétegeire fordította. Korábban az ezzel kapcsolatos kérdéskörökben nem láttak néprajzi problematikát, ezért alig áldoztak az idevágó jelenségek megfigyelésére. Kardos László két törésből merített ösztönzést. Behatóan tanulmányozta a kortársi szociológiát. Ad&piait ' a szociológusok szemléletét, pallérozott vizsgálati és feldolgozási módszerét, okult a kutatási eredményekből is. ö is úgy tartotta magát számon, mint aki a budapesti tudományegyetem első olyan hallgatója volt, aki úgy tett néprajzból doktori szigorlatot, hogy a szociológiát elsőként ő vette fel melléktárgyként. A társadalom néprajzi megközelítésében kiválóan kamatoztatta elmélyülő marxista műveltségét. Az őrségi monográfiája sorai mögött ott sugárzik a marxista társadalomismeret és történelemszemlélet, az elméleti alaptörvények birtokbavételének hevülete. Ez persze korántsem volt független politikai tájékozódásától. Azok, akik részben ebben az időben, részben az ötvenes években a környezetében dolgoztak, állítják, nemcsak hazai kapcsolatai révén mélyülhettek el marxista ismeretei, hanem sajátos módon északolaszországi tartózkodása közben is lehetőséget teremtett arra, hogy műveltségét e téren gyarapítsa és sajátos színezetűvé tegye. Az őrség népi táplálkozása a társadalmi szemlélet érvényesítésén túl is korszakos műnek bizonyult. Ez volt az első tematikus tájmonográfia. Szemlélete, módszere, anyagrendezése napjainkig országos méretekben is befolyásolta a kutatást. Volt továbbá még egy szemléleti újdonsága is. A magyar néprajzi tényeket a vasi tájban együttélő nemzetiségek hagyományaira kitekintve rendszerezte. Egyben a jelenségeket a szomszédos, az ország területén kívül eső azonos táji környezetben lakó szlovén, stájer közösségek idevágó párhuzamaival együtt értékelte. Példát adott a népi kultúra nemzetközi, népközi összefüggéseinek tárgyszerű és elfogulatlan feldolgozására. Az elsők között mutatta ki, hogy a magyarság műveltsége történeti fejlődésében is szervesen kapcsolódott a környező népek világához. Jegyezzük meg, hogy az őrséget, Vas földjét aligha ismerte volna bárki is nála sokoldalúbban. Később, mint a Néprajzi Múzeum vezető egyénisége sokakat befolyásolt abban, hogy a vasi tájjal foglalkozzanak. Szerepe volt abban is, hogy a kialakuló szabadtéri gyűjtemények, a bontakozó műemlékvédelem egyaránt felfigyeltek szülőföldje értékeire. Szivesen adott tanácsot a Vasba induló kutatóknak, önzetlen útmutatásai, tanácsai sokakat segítettek tanulmányok, monográfiák írásában. Számomra feledhetetlen emlék marad egy a Néprajzi Társaság ismeretterjesztő sorozatában tartott előadása. A néprajzi csoportok, történeti tájak bemutatása során 1955 telén összefoglalta az Őrségre vonatkozó kutatásait, ismereteit. A tökéletes anyagfeltárás, rendszerezés mellett izgalmassá tette mondandóját: hogy az őrség aktuális problémáit már akkor maradandó érvénnyel megfogalmazta. Szembesítette a hagyományos, a helyi ökológiai viszonyokhoz alkalmazott termelési gyakorlatot és a központi irányítás által szorgalmazott újításokat, amelyek sikerét aláásta a helyi adottságok figyelmen kívül hagyása. Szavaiból a táj jövőjéért aggódó, politikailag elkötelezett tudós hangja csendült ki, akit nyomasztott, hogy az akkori politikai vezetés az intézkedéseiben nem igényelte a tudomány segítségét. A történelmi átalakulás vihara már 1944 tavaszán kiszakította Kardos Lászlót a néprajzi kutatók táborából. Kapcsolatai ugyan sohasem szakadtak meg pályatársaival, de az etnográfiai feladatokhoz újból csak a fordulat éve után láthatott. Ekkortól a Néprajzi Múzeum egyik meghatározó egyéniségeként tevékenykedett. Kutatásaiban ismét visszatért a társadalomnéprajz témaköréhez. Marxista műveltsége, politikai tapasztalatai révén rövidesen jelentős szerepet vállalhatott a szak elvi, kutatáselméleti kérdéseinek a tisztázásában. Egyik kidolgozója volt azoknak a 928
