Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 9-10. szám - KARDOS LÁSZLÓ EMLÉKLEZETE - Fekete Gyula: A kisközösségekről

fajta pozitív töltésű kisközösségek, amelyeket a népi kollégiumok teremtettek mindenütt az országban, ezek feloszlottak, és minthogy nem lehetnek tizenéves, huszonéves fiatalok közösség nélkül, elszaporodtak a galerik. Hogyan történhetett az, hogy a politika ezt az óriási váltást nem vette észre, vagy nem akarta észrevenni? Mindmáig, tehetném hozzá. Mitől volt ez jó, kinek volt ez jó, hogy a szocialista töltésű kisközösségek helyett, az antiszociális töltésű galerik vették át a fiatal nemzedékek jó részének nevelését? Igen, tudok róla, ismerem azokat az 56 után keletkezett elméleteket, hogy 56-ot a népi kollégiumoknak igyekeztek némelyet tulajdonítani, mondván: a népi kollégiumok csinálták 56-ot. Vajon ez a bizalmatlanság volt-e az oka a politika elfordulásának, azt nem tudom, ez még további vizsgálatot érdemel, és biztos vagyok benne, hogy 56 jelenlegi hivatalos értékelése alapján ez a vizsgálat nem hoz kielégítő magyarázatot. Ahhoz másképp kell hozzáállnunk 56 vizsgálatához is.

Ha valaki itt azt gondolná magában: most Kardos Lászlóról van szó, miért beszélek másról, akkor téved. Én végig Kardos Lászlóról beszéltem. Ö maga mondta egyébként, hogy a népi kollégiumi mozgalom közös alkotás, a kezdeményezése közös lelemény, és ő mondta azt is, hogy egész élete összefonódott a kollégiumok életével. Nem tudnék külön Kardos Lászlóról és külön a kollégiumokról beszélni, sem a 45 előtti Györffyről, sem a NÉKOSZ-ról magáról, a feloszlatásáról, 56-ról Kardos László nélkül, és as;. 56 utáni időkről sem tudnék úgy, hogy a kettőt elkülönítsem. Nem is volna igazságos elkülöníteni. így vagy úgy mindnyájan részesei voltunk ennek a mozgalomnak, ő persze nemcsak részese, hanem személyében mintegy szimbóluma, jelképe is volt és jelképe is marad.

Egy időben sokat foglalkoztam azzal, honnan, hogyan, miképpen szabadítottak fel szinte nukleáris erejű emberi energiákat a kollégiumi közösségek? Honnan az az ellenállhatatlan sodrás, lendület, dinamika, honnan az az 'erő, amely egy-két rövid esztendő közösségi együttlétét életre szóló, sírig tartó hatássá sűrítette? Hihetetlenül nagy erők ezek, volna még mit felderíteni a természetükről. Mostanában mégis nem ezek az erők, hanem azoknál sokkal rejtelmesebb gyengeségek foglalkoztatnak. Honflan eredtek vállalkozásaink gyengeségei, kórjai, betegségei, tehetetlenségei, amelyek miatt a reményekhez, a várakozásokhoz, az ígéretekhez képest, de még az adott lehetőségekhez képest is olyan kevés valósult meg? Amely gyengeségek miatt az a valamikori határtalannak tetsző nukleáris erő, közösségi erő partizánkodó atomjaira hullott szét, elernyedt, elromlott, elnyomorodott.

Említettem:, a kisközösségek helyett divatoló csordák, arénázó rajongók, galerik kerültek előtérbe, tulajdonképpen azokat hozta előtérbe szerintem egy rossz politikai döntés. Cui prodest? Kinek használ? A szocializmusnak biztosan nem használ. Tiszta források buzogtak föl 45 után, ilyennek tartom a népi kollégiumi mozgalmat is, amelyről egyszer még nagyon sokat fogunk beszélni, írni, értekezni, nemcsak Magyarországon, minthogy az ifjúság önszervezésének ez a vállalkazás világméretű példája volt. Cui prodest — eldugaszolni a tiszta forrásokat? Kinek használt a szennyvíz-áradatot rázúdítani az országra? A civilizált világ szennyvizét felkínálni — mindmáig felkínálják —• ivóvíznek? Cui prodest, kinek használ a fényes szellők áramai helyett a dolce vita reklámját, a nonstop élvezkedéseket a nevelésnek szinte a vezérfonalává tenni? Cui prodest giccses táncdalok silány filozófiáján nevelni az ifjúságot? Cui prodest ilyen apparátussal nevelni a disszidenseket? A szocializmusnak biztos nem használ.

Külön ki kell térnem néhány szóval az irodalomra. A Parasztfőiskolások Közössége amikor alakult, szerves kapcsolatban volt az akkori irodalommal, az akkori irodalom főáramával. Kardos minden vallomásában megtaláljuk ezt: milyen közeli volt a kapcsolat a Parasztfőiskolások Közössége, a Bolyai-kollégium majd a Györffy- kollégium és a korabeli irodalom legjobbjai között. Az irodalom erjesztő szerepe tehát jelen volt. Vigyázzunk, nem valamiféle programot adott az irodalom ezeknek a gyerekeknek és fiataloknak, hanem a dinamikát, az erjesztést, a lélek feszültségét adta. És lehet, hogy egész más úton indultak el, és el is szakadtak többnyire irodalmi ösztönzőiktől. Legalábbis jó részüktől elszakadtak,- ennek már én is tanúja vagyok. De az erjesztésnél ezek mind jelen voltak.

920