Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 9-10. szám - KARDOS LÁSZLÓ EMLÉKLEZETE - Fekete Gyula: A kisközösségekről

KARDOS LÁSZLÓ EMLÉKEZETE Első éves egyetemista voltam, középiskolás kollégiumban, kosztért, lakásért amolyan leckét kikérdező felügyelő. Éppen elkezdődött a félévi vizsgaidőszak, amikor be­csengetett egy magamfajta kolléga, hogy ő is szívesen vállalna diákok között felügye­letet. A Györffy-kollégiumban lakott idáig, de kitették. Pedig nem volt az rossz hely, még ebédet is adtak. Csak hát nem hagyták békén az embert, vitatkoznak, előadókat hívnak, és csak egyszer hiányozzék valaki a közös programról, mind ráesnek a töb­biek. És politizálnak. Szidják Hitlert, a háborút, a kormányt, — szóval vörös az egész banda. Egy óra sem telt el, máris vágtattam fölfelé a lépcsőn a Királyi Pál utca 12. számú házban. Szorongva kopogtattam be a III. emeleten, az igazgatói iroda ajtaján. Igazgatói iroda? Aprócska diákszoba, vaságy, íróasztal, egy-két szék, élénk beszél­getésben magamforma fiúk ültek odabent heten-nyolcan, minden lehetséges helyen, asztalon is. Az igazgató urat keresem, mondom. Előállt a legfiatalabb képű. Engem, kiskomám, mi járatban vagy? Ne hülyéskedjetek, mondom, én tényleg az igazgató urat keresem, felvétel ügyben szeretnék érdeklődni. Tetszik-nem tetszik kiskomám, én vagyok az igazgató. Kezdenek aztán vallatni: ki vagyok, mi vagyok. A részletek­re már nem emlékszem, csak arra, hogy hamarosan vitába keveredtünk. És ehhez képest elég hamar egyetértésre jutottunk abban, hogy nem tiszta dolog ez a háború. Valamennyi idő múlva már a kisüzemi, nagyüzemi gazdálkodás jövője körül gyűrű­zött a vita. Vagy két óra elteltével azt mondja a magamkorú igazgató: no, majd foly­tatjuk máskor, hozzad a holmidat öcskös Hát kérvényt, vagy ilyesmit ne írjak? Meg­volt a felvételi vizsga, hozzad csak a holmidat. Majd az ágyadat a fiúk megmutatják. így kerültem be 1942 decemberében a Györffy-kollégiumba, azok közé az egyete­mista fiúk közé, akik jó két évvel később országszerte a földreform végrehajtásában miniszteri biztosok lettek, és akik kezdeményezték, szervezték és sikerre vitték a népi kollégiumi mozgalmat. Talán nem fölösleges a mai hallgatónak a megjegyzés erről a mozgalomról. A népi jelző a kollégiumon belül nem csupán és nem is elsősorban a kollégisták szárma­zására utal. Sokkal inkább a kötődésére, életre szóló elkötelezettségére. Ahogyan a Györffy-kollégium társalgójában, már amikor először léptem be oda, akkor is ez a két sor fogadott, Illyés Gyula tömör epigrammája: És ahogyan ezt a szellemet, ezt az indíttatást sugározták a kollégiumi beszélgetések, viták, közös programok is, mert igazat kellett adnom a fiúnak, aki új helyet ke­resve, miután érdektelensége, közönye miatt kitették a szűrét a kollégisták ránk­A Vasvárott 1985. október 16-án megrendezett emlékülés anyagából. FEKETE GYULA Azt, hogy a nép fia vagy, igazolnod, sejh ma nem azzal Kellene: honnan jössz, — azzal, ecsém: hova mész! 918 A kisközösségekről

Next

/
Thumbnails
Contents