Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9-10. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT PÁVEL ÁGOSTON - Nóvé Béla: Történelem mint terápa
chenyi, még akkor sem, ha a szerep egyéb okokból imponálna neki (előkelőség, extravagancia), s nem pusztán, hogy általa öngyilkossági attitűdjét igazolja. Érdeklődését ajánlatos hát egy másik figurára terelni, kiben hasonló szimpátiajegyeket találhat, de aki végül egész más magatartásmintákra vezetheti. Így lett a Széchenyi-jelöltből Batthyány, a felelősséggel egyezkedő, „grandsigneur” kormányfő, ki nem kereste, végül mégis elszenvedte a vértanúságot; akinek halála bár éppoly tragikus és fájó, mint Széchenyié, egyszersmind felemelő és értelmezhető. Szó szerint igaz: a legtöbb gyereknek fel kellett nőnie szerepéhez. Nem ugyan színészi értelemben, vagy hogy egy nemzeti hérosszal vetekedjen, hanem hogy az egykor élt felnőtt valós indítékait megértse, s hogy e beleélés által önnön gátolt, vagy csökevényes készségeit kifejleszthesse. Petőfit egy pösze, Kossuthot egy beszédgátlásos, Görgeyt egy ágybavizelő, Kölcseyt egy a valóságban is kancsal fiú játszotta, ám erről valamennyien megfeledkeztek attól a pillanattól, hogy igazán belelendültek a játékba. És terápiás értelemben csakugyan ez volt a kísérlet legfőbb célja: hogy a játékban, mint koripenzációs élettérben e szorongó, neurotikus gyerekek megélhessék, visszaszerezzék amitől a valóságban megfosztattak: élményt, sikert, önbizalmat, pozitív kapcsolatösztönzőket. Szabályelfogadás A játék közmegegyezésen alapuló rendje csak akkor alakulhat ki és szilárdulhat meg igazán, ha a gyerekek élmény-feltöltődése megfelelő, és mindenki által elfogadott a szereposztás. Ez utóbbi azonban egy sérült személyiségekből álló mesterséges gyermekcsoportban spontán módon nemigen jöhet létre, így eleve regulálásra szorul. E külső szabályozó lehet személyes jellegű (például égy felnőtt tekintélye, autoritása), de éppígy lehet objektív is. A mi játékunk szereposztója és dramaturgja elsősorban a történelmi tényszerűség volt, legalábbis amíg a „színészek” át nem lényegültek, s maguk nem formálták a „darabot”. Említettük, hogyan sikerült elfogadtatnunk az időbeliséget, mint általános rendezőelvet. De a játékban az adott történelmi valóság nem csak mint cselekményvázlat, vagy keretszabály érvényesült — egyúttal fontos mintaközvetítőül is. A liberális demokrácia „társasjátéka”, számos modellértékű alaphelyzete (választások, gyűlések, független igazságszolgáltatás, felelős hatalomgyakorlás, etc.) mind a játékban, mind azon túl a gyerekek normatív viselkedését szabályozta és erősítette. Nem állíthatjuk persze, hogy ennek hatása mindenkor elégséges volt a játszmarontó, közösségellenes, vagy erőszakos megnyilvánulások kivédésére, mindenesetre érezhetően megnövelte a gyerekek igazságérzetét, véleménybátorságát és egymás iránti felelősségtudatát. Jónéhányan pedig — főképp a gyengébbek, vagy mellőzöttebbek — épp ezen klasszikus mintákból merítettek ösztönzést, hogy egyenjogúságukat kiküzdjék, egyéni értékeiket érvényesítsék. Jog és igazság ■ S ezzel máris eljutottunk játékunk legsarkalatosabb pontjához: a jog és igazság problémájához. A gyerekek zöme romlatlan ösztönösséggel képes a legtöbb igazságtalanság felismerésére, ha az őellene irányul, és minden tőle telhetőt megtesz, hogy azt kivédje. Ám fordított esetben, amennyiben az igaztalan ítélet, vagy cselekedet tőlük ered, vagy ha annak ők a haszonélvezői, igazságérzetük gyakran cserben hagyja őket. Egy felnőttnek, például, ki kezet emel rá, a gyerek szemében sosem lehet — s csakugyan nincs is! — igaza, de ha akár felnőtt, akár egy társa más gyereket büntet veréssel, ezt némely esetben hajlamos betudni a jogos elégtétel megengedhető, sőt nagyon is indokolt eszközének. E „gravaminális” igazságérzet kiváltképp jellemző a rendesnél erősebb függőséget és szüntelen alávetettséget elszenvedő zárt intézeti gyerekközösségekre. Az a néptribuni szenvedély, amivel — tegyük fel — egy vacsoraosztáskor bármelyikük képes követelni elsikkasztott jussát nem tévesztheti meg a szemlélőt, ha másnap is ott lesz az adagok kiporciózásánál, midőn az előző napi kárvallott kezében 911
