Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 9-10. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT PÁVEL ÁGOSTON - Nóvé Béla: Történelem mint terápa

kellett az intézet eddigi szokásrendjével; és mivel a gyerekeknek nem adatott meg. hogy a játék világát, annak másfajta értékeit legalább viszonylagos önállósággal érvényre juttassák mindennapjaikban, ezért a lázadás vak fegyveréhez nyúltak. Ami pedig a kísérletvezetőt illeti, lelkiismeretét legfeljebb annyi terheli, hogy nem állt ki kellő időben és kellő eréllyel tanítványai mellett, s így részben maga is akaratlan okozója lett áldozattá válásuknak. Tetteit mindenkor jóhiszemű pedagógiai-erkölcsi reformszándék vezette, s az intézettel és kollégáival szembeni lojalitás visszatartotta attól, hogy a gyerekek tényleges szabadságharcát felszítsa, annak élére álljon, sok esetben még akkor is, ha tudta: kétségbevonhatatlanul igazuk van. Mitöbb, válságos pillanatokban a személyét ért durva támadások ellenére is nem egyszer vállalkozott arra a kétes feladatra, hogy a gyerekeket „leszerelje”, mikor már ütleg, fenyegetés és zsarolás hatástalanná vált, s egyedül a játék, a film további sorsára hivatkozva lehetett viszatartani őket a végső kitöréstől.

E válságos helyzet súlyosan nehezedett a kísérletre, s egyre lehetetlenebbé tette annak gyakorlati folytatását. Habár a gyerekek hűséggel ragaszkodtak a játékhoz, figyelmüket, lelki energiájukat mindinkább lekötötték a napi konfliktusok, s a keddi összejövetelek így játszódélutón helyett, esetmegbeszéléssé, szenvedélyes vitafórummá lettek. A filmezés szervezési és technikai nehézségek folytán amúgyis kényszerűen szünetelt, de a feszült és ellenséges légkörben különben sem volt sok remény a benti forgatásra. A vizsgaelőkészületek, fegyelmi ügyek statáriális helyzetében hovatovább foglalkozásaink puszta fennmaradásáért is küzdeni kellett: hol korrepetálás, hol fűnyírás, hol meg épp halaszthatatlan futárszolgálatok ürügyén vonták ki a gyerekeket. Ugyanakkor gondoskodtak a kísérletvezető alaposabb foglalkoztatásáról is, hogy számos munkaköri és azon túli feladattal terhelve ne legyen ideje-kedve öncélú passziója folytatásához. Végül is e magasabb szempontokat nem tudván összeegyeztetni vállalt feladatával; a gyerekek és önnön függőségét a csoportterápia nélkülözhetetlen autonómiájával, a foglalkozásvezető kénytelen volt a kísérletet beszüntetni.

908