Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 9-10. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT PÁVEL ÁGOSTON - Csapody Miklós: Bözödi és a Székely bánja (tanulmány)

mégis fölösleges részletező taglalása. Ami a századok soréin a székelytséggel történt ritka és szokatlan tárgyszerűséggel, higgadtan jelenik meg Bözödi György előadásában, múltelemzése azonban plebejus forradalmiséga és valóban ösztönös, egészséges radikalizmusa ellenére is egyoldalú. A székelység történeti képe a múlt szenvedései, a történelmi mérték szerint is elképesztő becsapottság és a jelen minden reménytelensége ellenére egysíkú, mert a szabadságért fegyvert fogók forradalmai, a kivándorolni kényszerült és aztán szétpergő százezrek nyomorúsága mögül hiányzik a székelyföldi hétköznapok otthonos — nem idilli, de békés — világa, láthatatlan marad a nyugalmas időkben alkotó, kultúrateremtő székelység, jobbágy, kdsmemes, peregrinus és főrangú egyaránt. Egyoldalú a tabló azért is, mert a régmúlt, a mindent pontosain megszabó feudális rend képe csupán a rend gúzsait és megtorlásait mutatja, de azt már nem érzékeljük eléggé, hogy e közösségeik nem csupán minduntalan alávettettek, hanem még ebbéli állapotukban is szigorú és emberséges erkölcsi rend, etikai normák szerint rendezték be és szabályozták tagjaik életét, amint erről a fennmaradt faluközösségi határozatok, a rendtartó székely falu írásos emlékei tanúskodnak. Bözödi György azonban végső soron nem a teljes, még kevésbé a közismert, hanem az elfelejtett történelmet akarta megírni jól választott forásai alapján, Hóman és Szekfű Magyar története, Jaikab Elek és Szádeczky Bajos munkád, Fényes Elek statisztikája, Benkő Károly, Kőváry László vidékmonográfiái s természetesen Orbán Balázs klasszikus művének segítségével.

A kötet második fele a régi Maros-, Udvarhely-, Csík- és Háromszék viszonyait ismerteti: ez már a bejárások, a személyes tapasztalatok anyagából állt össze, jellegénél fogva másnemű anyagot eredményezve, mint a históriai fejezet; a tájrajzba, mely néhol egy-egy vidékmonográfia kicsinyített alaprajza is lehetne, a település, a gazdálkodás helyzetképe és a demográfiai, morális, kulturális viszonyok állapotrajza is beépül.

Bözödi azt írta könyve előszavában: „Elsősorban azokra az új kezdeményezésekre, gazdasági és szellemi összefogási próbálkozásokra szegeztem tekintetemet, amelyekre 1918 óta itt-ott vállalkoztak, és amelyek kiemelkedő szigetekként álltak kisebbségi életünk sivár tengerében. Sajnos, ezek a szigetek ritkák, és nagy az út egyiktől a másikig, közben pedig mély a tenger. Ne csodálkozzék tehát valaki, ha több vizet kell látnia, mint kiemelkedő és megnyugtató szárazföldet.” A szigeték valóban ritkák, hiszen még Marosvásárhelyen is „a magyar lélek hagyományait a Teldki-téka és a Bolyaiaik magányos, elzárkózó szelleme őrzi”. Kiszállásai során azonban ami lelkesítőt talált, annál nagyobb örömmel jegyezte föl: földműves és tejfeldolgozó szövetkezetek, egyletek, múzeumailapítás Csíkban és a többi. Lelkesülten számol be a csíkszent- tamási Bálint Vilmos plébános páratlan tervszerűséggel folytatott és eredményes népművelői munkájáról, színielőadásaikról és a szabadoktatási tanfolyamról, éppen úgy, mint — még Udvarhely leírásában — a szabómester fia alapította székelykeresztúri unitárius főgimnázium áldozatos működéséről, melynek bezárás előtt állt felső tagozatát ezerháromszáz székelyföldi unitárius adománya mentette meg, a másvallású tanulók'számára is. Még előbb azonban, Udvarhelyre tartva, a marosszéki Mákfalván Bözödi egyebet is látott: a Wesselényi alapította iskola „... homlokzatán három évvel ezelőtt még olvasható volt az emléktábla felirata: ,Adták a székelyek Wesselényinek hazafiságáért, szenteli hiazafiság kifejtésére a Székely Nemzetnek Wesselényi.” Most az emléktáblát eltakarta az állami iskola felirata, csak a legalsó szó látszik ki, így Scoala primará de Stat Wesselényi.”

Az anyag esetlegességei, az elnagyoltság és az aprólékosség aránytalanságai más egyenetlenségekkel együtt az újságírói munkából, az anyag riportszerűségéből adódtak. Ügy tetszik, más tempóban, más körülmények között készültek ezek a feljegyzések, mint a könyv első fele, vázlatszerűség, néhol kapkodás érzik rajtuk. Bözödi sietsége azonban érthető, ,nem vállalhatta — mert nem volt semmi módja rá — munkaközösségek többéves teendőit. Ezért, hogy Csíkra az anyaszéknél már sóikkal kevesebb ideje-ereje, Háromszékre pedig (a Magvető kiadásában) mindössze húsz lapnál kevesebb futotta. Semmi sem magyarázza azonban, hogy a Székelyföld népművészetére,

897