Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 9-10. szám - Mózes Attila: Mint tavaszi ágakon himbálódzó bárányok hangja (elbeszélés)

— Azt hiszem, a kettő között van némi öszefüggés •— érzett rá az asszony. — Legalábbis valami távoli összefüggés, vagy egyszerűen csak egymásmelletti- ség.

Az ablaknál álltam, bámultam a felsővárosiak kertjeit. Még ilyenkor, ősz közepén is látszott gondozottságuk. Kissé távolabb exkavátor dolgozott nagyon lassan, s ezért talán még félelmetesebben. Egyre lejjebb hajtotta hosszú emelőszerkezetét, s marokhoz hasonló serpenyőjét a földre eresztette, majd karmos részével mélyen belemarkolt a talajba, csuklómozdulatot utánozott, s már emelte is ki a földiét, s eresztette el egy teherautó fölött. Idáig hallattszott a lezúduló teher dübörgő zaja. A gép mintha a végtelenségig utánozná a mozdulatokat, néhány lépést előrekúszott lánctalpán, s csápszerű emelőkarjával az őt lassan követő kocsiig fordult vissza. Valami hatalmas ősállathoz hasonlított leginkább, amilyent eddig sosem láttam, csupáncsak elképzeltem. Kiszámítható időközönként mart lustán a talajba. Eléggé furcsán hatottak a fölmarcangolt földektől néhány méternyire eső gondozott kertek.

— Valóban, talán van némi összefüggés a kettő között. A patkányoknak állítólag vannak megérzéseik. De ők mindig okozatként tűnnek föl, soha okként . . .

— Ezt megnyugtatásnak szántad? — kérdezte idegesen az asszony.

— Nem. Ez egyszerű tény.

— Na, akkor mondd el a mészáros történetét. Mit éreztek meg a patkányok?

— Nem tudom. Csak ott voltak, sokan, nagyon sokan, abban az időben a sok évi átlagnál is többen.

— Melyik évben?

— Akkor, amikor a mészárost agyonverték.

— Miért verték agyon?

— Mindenféle borzalmakat meséltek róla. Bizonyára te is hallottál ilyesmikről. Nagyon ízléstelen, az undort hajhászó pletyka ész ötölte ki az efféle borzalmakat. Majd minden városban beszélnek egy-egy ilyen mészárosról. Bizonyára te is hallottál az emberszalámi készítőkről.

— Miií ?! — sápadt el az asszony.

— Nem mondom, lehet, hogy valamikor, valahol történt ilyesmi, s annyira megtetszett az embereknek, hogy a világ másik végére is eljutott a pletyka, s alkalmazták is minden titokzatosabb emberre.

— Miféle 'történet?

— Nem akarom öklendező görcsbe rántani a lelkedet, de hátha ez a történet eltereli egy kicsit a figyelmedet az egérről. Pardon, az egerekről. Bár meglehet, hogy a kettő nagyon is öszefügg, de legalábbis a párhuzamosság megléte arra indíthatja az embereket, hogy föltételezzék: valahol, valamikor fölfedezhetik a metszőpontot is. Ez az események nem-euklidészi voltát bizonyítja az emberi tudat tereiben.

— Az ilyen cikornyával mindig is valami botrányosat szoktál bevezetni. Elkezdenéd végre?! Mi van a mészárosoddal?

— Csak annyi, hogy azt beszélték róla, a hentesboltjában holmi süllyesztő működik. Ha egy ismeretlen téved be a mészárszékbe, Pattantyús csak megnyom egy gombot, s az lepottyan a helyiség alatti pincébe. Ott aztán szakszerűen feltrancsírozzák, ahogyan azt a disznókkal láttad, beőrlik szaláminak, majd távoli vidékeken, de a szemérmetlenebbek a saját vevőiknek közvetlenül is, eladják.

827