Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9-10. szám - Dobai Péter: Budavár visszavívása, 1686 (irodalmi forgatókönyv)
gasló, marcona zsoldospalánták, kik nemrégen tértek vissza a bevett Buda alól és bömbölve harci dalokat énekelnek vagy az ostrom eseményeit mesélik a polgároknak, az utca népének és markolják a kurvák mellét. A tűzijáték petárdái — késő alkonyon, a folyó partján — elkápráztatják a nagy ünnepre érkezett elzászi, moseli, alsó-rajnai, fekete-erdei parasztokat, mesterembereket! Tombol a népünnepély, pedig résztvevői közül csak igen kevesen tudják: hol is áll Buda vára, hol is van Magyarország, ám a török birodalom hatalmát ismerik. Pecsenyesütés, nyárson forgó birkák, ökrök, nyárson forgó pulykák, malacok, mindenki — nemesúr, polgár, pór — fal, zabái, vedel hozzá. Kacagás, sikolyok, vihogás, utca-zugokban, kapualjakban, árkádok alatt: szeretkező párok, részeg nők, részeg férfiak. Komor menet közeledik, puskás és lándzsás császári katonák kíséretében: a török hadifoglyok kötélre-szíjra fűzött sora: a sor élén a fogoly főtisztek haladnak, valamennyien sebesültek, az élen maga Moreáti Bajazid aga halad — vonszolja magát — emelt fővel. Egy zsoldos kiáltja: — Ez a híres Bajazid aga! Neve törökül annyit jelent: Villám! No, nézzétek jóemberek! Így néz ki a „villám”! Köpjétek! Rúgjátok! A csürhe, a csőcselék teszi: köpik, rúgják a török főtisztet, Bajazid agát, de ő a lábán marad, noha súlyosan megsebesült az ostrom utolsó közelharcaiban, a véres kézitusában. Ekkor egy részeg zsoldos leüti Bajazid aga fejéről a díszes, főtiszti turbánt. Ráparancsol egy vihogó ringyóra, hogy hugyozzon bele a turbánba: — Te Gréti, föl a szoknyát, guggolj! Hugyozz bele a nagy Bajazid turbánjába! A lány fölcsapja a szoknyáját, ráguggol a turbánra, belevizel, akkor a császári zsoldos fölveszi a turbánt és a török főtiszt fejére nyomja. A nézők röhögnek, vihognak. Beglerbégek, bégek, agák sora kövekezik: köpdösik, rugdossák őket, letépik róluk díszes ruházatukat. A hátrakötözött kezű török főtisztek némán, büszke arccal, sebesült testüket tartva: méltósággal viselik a megaláztatásokat. A zsoldosok szórják a pénzt, a zsákmányt, mely a budavári dúlásból osztályrészül jutott. Sokan leülnek, lefekszenek a nyílt utcán és mély álomba merülnek; ezeket otthagyják a nők: néhány katona az utcán végzi el szükségét, sokan okádnak. Az este eljön lassan: tűzijáték veszi kezdetét, petárdák, rakéták robbannak, fáklyák lobognak a templomok előtti tereken. 32/A. BÉCS, A BURG Lipót császár hálamisét celebráltat: azután főtiszteket tüntet ki. Majd elvonul egy sok gyertyával kivilágított különterembe, ahol páncélvértbe öltöztetik a szolgák, fölül a nyeregbe, ló nincs, csak nyereg, modellt ül a Budáról visszatért Pier Paolo Passolinghi olasz festőnek, aki új hatalmas vásznat feszíttet segédeivel rámára és hozzáfog az Imperátor hatalmas méretű, heroikus képének festéséhez. A háttérben égő, ágyúzott, ostromgyűrűbe zárt Buda vára látszik. Monumentális barokk hőskép készült. Lipót szenved a nehéz vértben, néha behunyja a szemét, el-elalszik, miközben a mester lázasan dolgozik a monumentális művön. A külföldi követek hódolatát fogadja I. Lipót, nyeregben, azon mód, ahogy modelt ül Passolinghi mesternek. A követek kezet csókolnak Habsburg Lipótnak, majd sorra elvonulnak a Burg vidámabb helyei felé, ahol a hölgyek vígadnak. Torlonga olasz herceg csemballón játszik az udvarhölgyeknek. Finom teknőc-fésűvel fésüli az egyik előkelő hölgy Torlonga herceg sörényét. Torlonga az egyedüli férfi, aki nem visel parókát, megszállottan játszik a csemballón és énekel, behunyt szemmel, arcán nárcisztikus áhitat, mintha tudomást sem venne a nőkről, csak szárnyalna a zene méltóságosan szétterjesztett szárnyain. 33. A DUNÁN A délnek sodródó bárka fedélzetének nagy része roncs, se evező, se vitorla, se kormányrúd nincs a roncs dunai szállító bárkán. A bárkán: sok nő, sok sebesült, kereskedők, batyús zsidók, színészek, katonák, kurvák. 814
