Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9-10. szám - Dobai Péter: Budavár visszavívása, 1686 (irodalmi forgatókönyv)
rettenetes üvöltéssel folytatják reménytelen „kamikazé” rohamukat a gálya palánk- jai ellen, s nem halkabb a keresztény katonák üvöltése sem. A köd, a pára fölszakad. A hajópalánkba immár testüktől, válluktól elszakadt kezek kapaszkodnak, a levágott török harcosok kezei. A keresztély harcosok levágják a merev ujjakat, hogy megszerezzék a török harcosok ékköves gyűrűit. Konrad Tullau-Einkornwald, sváb lovag, hajórajparancsnok lóról száll, lovát elvezetik a gálya hátsó terében kialakított istállóba, a nemes lovag megjegyzi: — Ezek válogatott harcosok voltak, bizonyára mind előkelő, magas katonai kasztból valók, ezt nem csupán vakmerőségük bizonyítja, hanem, lám, urak ... a levágott ujjaikat díszítő drága, ékköves keleti gyűrűk is. Szórják a hullákat a folyóba ! Eközben jelentik a hajóraj parancsnokának a keresztények veszteségeit is. Sok volt a sebesült, közöttük papok is. Maga Pier Paolo Pasolinghi bécsi udvari festő is megsebesült, mivel ő ecsettel és kaparókéssel harcolt a hajópalánkoknál, s a gályát elözönlő török harcosok arcát festékkel összemázolta. A hajórajparancsnok, lovag Konrad Tullau-Einkornwald rögtönzött fedélzeti misét tartatott az elesettek és a győzelem tiszteletére, majd visszatért parancsnoki szállására, magához hivatta orvosát, Van Helmond doktort és allövetet adatott be magának, majd egy liter bort kért, elbocsátva az orvost. A hajóraj ettől fogva óvatosabban folytatta útját, a vezérgálya elé sajkákat és dereglyéket állítottak, hogy a meglepetésszerű támadásokat azok fogják magukra, amíg a nehéz, keresztes-lobogós gálya harci alakzatot felvéve, maga veheti fel a küzdelmet a „török vízikígyók” ellen, ahogyan Tullau-Einkornwald nevezte támadóit. A délelőtti napfényben a német és svéd, dán, holland harcosok tovább verejtékeztek a vértjeikben, sodronyingeikben, miközben az olaszok a napsütést élvezték s grasszáltak, flangáltak, fecsegtek a fedélzeten. A vezérgálya két oldalához rendelt harci dereglyéken épp olyan vallási és más természetű viták folytak a lassan Budavár felé közelgő katonák között, mint magán a parancsnoki hajón. Ezeken a dereglyéken olykor kardot rántottak egymásra a francia, a spanyol, az angol, a skót és más nemesek: ezen vitákban, a dereglyéken tartózkodó magyar nemesek és deákok is részt vettek. Az egyik dereglyén Remenyik István beszélget, hevesen vitatkozik egy őt megtéríteni, rekatolizációra rábírni igyekvő magyar katolikus középbirtokos nemessel. — A mi vétkeink?! — kérdi Remenyik — És az ellenünk vétők vétkei?! Azok talán erények volnának? Istennek tán tetsző dolog az, hogy Lippay György prímás világgá kergette földjükről protestáns parasztjait és a helyükbe katolikusokat telepített?! Győr városában a protestáns iparosokat kizárták a céhekből és mehettek, amerre akartak, kenyér és hajlék nélkül! Esterházy Pál még a pápai végvár helyőrségét is lefegyvereztette és bebörtönözte, mert a katonák szembeszálltak a lelkészek elűzésével és a templom elkobzásával! Sora volna ez a türelmes erényeknek?! Az egri püspök királyi csapatokra támaszkodva elfoglalta az eperjesi evangélikus akadémiát, lefoglalta százezer forintra rúgó alapítványait, lelkészeket, tanárokat és négyszáz diákot űzött ki a városból... Ez először is: nyílt rablás! Lopás! Másodszor: aljasság: Isten és az Írás Igéjével takarni a lopást, a rablást, a harácsolást! — Vigyázz, kedves fiam, miket beszélsz — fogja halkabbra a hangját az idős nemes. — Éles, kemény szavak ám ezek... te sokat tanultál, sokat jártál a nagy nyugati birodalmakban is, de mégsem tudsz olyan sokat, hogy szál magadban meg is védd magadat és vélt tudásodat.. . főleg nem ... — Nem vagyok szál magamban, uram! — tiltakozik Remenyik. — Ha én egy szál magamban hinném az én hitemet, akkor vajon szükség volna különbíróságok, vésztörvényszékek felállítására? Aligha, ezt jól tudja nagyságod is! — Bizonyos, hogy minden más vallás gyakorlása a római katolikus Anyaszent- egyház hirdette vallás hátrányára történik! Ezért más vallásoknak a gyakorlása sem őszentsége a Pápa, sem őfelsége a király által: nincs megengedve! Hát mivégre hajózunk Buda alá, kedves fiam? Ha nem azért, hogy kiűzzük Budából a török hadsereget és a haddal együtt: a pogány hitet is?! Fiam! Gondolj bele! 796
