Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 8. szám - Kompolthy Zsigmond: Történetek - szűkmenetben (Bodor Ádám: Az Eufrátesz Babilonnál)

ez után regényt. Olyan novellisztika ugyanis a Bodor Ádámé, amely tökéletesen elegendő, igazolja önmagát. Jelenleg ő a novellistánk, aki ráadásul kifürkészhetetlenül a balladából érkezett. Nem gondolunk arra, hogy írna valami —, hogy úgy mondjuk — nagyobbat . . . Hiszen a nagyság árnyéka rajta van.

KOMPOLTHY ZSIGMOND

Történetek - szűkmenetben

BODOR ÁDÁM: AZ EUFRÁTESZ BABILONNÁL

(1.) Oly sok hisztérikus, akaratok, az esztétika rémuralmának jegyében fogant, közelmúltbeli epikus lázroham után Bodor Ádám kötete a higgadtságával, klasszikus nyugalmával, közlései egyértelműségével, látomásai pontosságával, éles rajzával a régi, nagyformátumú, saját világot teremtő, nem irodalmi, hanem megélt tapasztalatokat ábrázoló epikát idézi. Ebben a prózában nincsenek exphibioionista trükkök, a „grammatikai én” negédeskedő blöffjei; végtelenül koncentrált szöveg, rettenetes erejű kijelentő mondatok szövete, amelyben egyetlen üres megoldást sem lelhetünk. Ennek a glóbusznak van éghajlata, növényzete, állat- és embervilága, saját utcái és terei, vannak szituációi és párbeszédei. Röviden szólva: Bodor prózavilágának történelme van. A történelem palaszürke égboltja alá kényszerített kísérteties, lidércnyomásos világ ez. Mintha Paul Celan tájain botorkálva, Anton Webern kamarazenéjének nyüszítését fújná fülünkbe a gyakran felkerengő szél. Apró tűszúrásokban éri arcunkat a szakadatlanul szemetelő eső. Ha nagyritkán eláll, piszkos, lilaánnyékú hó vagy szem- fájdító szárazság nyomul helyébe. Ugyanilyen fullasztó a tárgyi világ, az emberek lakta helyszínek. Minden csukott, lez_árt és dobozszerű, „kőgyűrű minden lehellet körül” (P. Celan) — a nagyon is jelenlevő büntetésvégrehajtás cella-építészete szerint. Egy asszony a liftben reked, mások a város alatti csatornarendszerben araszolnak. A szereplők gyakran bújnak ketrecekbe, állati ólakba, idejük egy részét elhagyott áru- lerakatokban, valamikori börtönökben töltik. Emberek élnek ezen a tájon, de mindenekelőtt állatok. Kutyák, macskák, bűzölgő oroszlánok, meleg húgyban fürdő nyu- lak, fülesbaglyok, menyétek, tyúkok, lovak, kitömött madarak, pockok, pocegerek, bőregerek, mogyorós pelék, fülbemászók, földikutyák, buzimacskák üzekednek, motoznak, játszódnak, visonganak a szobák mélyén, kiszáradt vízmosásokban, hófoltos szurdokban, fémes színű pályaudvarokon. Ez a középkora bestiárium az embert és tárgyi világát is magához hasonltja. A felhők itt angotoaalakúak, a begyek oroszlán- színűek. Az emberek állítólag mammutzsírt esznek. Pinczés elvtárs, a párttól — tyúkólban lakik. Professzor Alexander kétségbeesett bolyongásában a nyú'lkarámban lel végső menedéket, Adam Szellmet visszavárja a fülesbagoly. Az Öcsinek vagy Petyá- nak nevezett hajdani funkcionárius menyétek társaságával csillapítja magányát. A szénégetők pókokkal éés különféle pockokkal hálnak. (Az állatok már lassan kezdik megszokni őket.) Ojnicza ezredes akár egy nagy szőke medve, Barbara de Anatoliának oroszlános arca van. A nevek, gúnynevek gyakran utalnak az állatvilágra: Bundás Rekk, Medve, Füles, Disznófül, Borza. Ám az állatvilág térfoglalása nem egyértelműen negatív princípium. Bodor novellavilága nem Macbeth skorpióktól nyüzsgő agyának megjelenítése. Az állatvilág gyakran az utolsó menedék az intézmények kínzókamráiban elvadított emberek számára. A fülesbagoly mindenkit visszavár. A magányos Bajkó a képzeletbeli kutya fejét simogatja, simogatja.

759