Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 8. szám - Beke László: Erdély Miklós: Kollapszus orv.

doni zsinat emlékére tervezett installációban éppúgy, mint a legkorábbi libazsír- és maceszobjektekben vagy „Isten-konceptekben”.

Mondhatjuk-e, hogy ő a legtöbb munkájában a fogalom szépségét kereste, mi pedig, a többiek, a szépség fogalmának titkát próbáltuk — hasztalan — ellesni tőle? Engem legalábbis többször figyelmeztetett, amiért csak a fogalmi átültetésekben érzem biztonságban magam. Most pedig már úgy érezhetjük, ez a kevés fogódzó sem lehet a miénk — nem nevet nagyot a hülyeségeinken, nem igazítja helyre a félreértéseinket, nem viszolyog az érzelgősségünkön. Itt tapogatódzunk az űrben, mely egyrs nagyobb — Altorjai, Hajas, Body, Beuys, Bálint Endre és még rengetegen. Erdélj pedig azt mondja: „A kutató feladata megkeresni az elhunytak lelkeit. A halottal miatt kötelessége föltárni a rejtekhelyeket, az egymásba csúszott rétegeket szétfejteni. Ki kell hámoznia a valóság illúziójából az illúzió rnagvát. Rejtélyesen kénytelen építkezni, a rombolás mozdulataival.” Mi kétségbeesetten kérleljük: Áruld el hogyan! Ö hajthatatlan: „A leglényegesebb körülményre majd máskor térek ki, h£ egyáltalán kitérek", és kitér. Mi: Adj erőt hozzá, Uram! ö: (Erdély kötetét lobogtatva): „Kollapszus orv." Mindannyian: ..Miserere vall.”

750