Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 8. szám - Villányi László: A város (versciklus)
VILLANYI LÁSZLÓ A város Az úszómester panasza Figyelnek. Összes öpri.k mögöttem lehullott hajszálaimat. Naponta odajön valaki egy kérdéssel: pl. van-e pszichológus ismerősöm, nincs-e nálam orrcsepp, hogyan juthat ki a városból, s valószínű: széttárt karom, felhúzott váltam, fejrázásom is felróható lesz valamikor. A piros jelentette a bizonyosságot. Azon a napon piros köröm, piros kövű karkötő, vérhólyag, forradás, pirosra napozhatott hát, pirosra festett száj, szúnyogQsípés villant felém, s mikor mindez hiányzott egy nőről, mikor már-már megcáfolta volna gondolat menetemet, elém úszva tágra nyitotta piros szemét. Eljönnek a medence köré, hason, háton feküdve, alvást színlelve, kártyázást imitálva, olvasást szimulálva figyelnek, kitetszik ez még az eldobott labda ívéből is. (A gyermekekben sem bízom. Ök azok, akik piros szárú almacsutkával rakják ki a rajtköveket.) Sípolnom kell. Ahogy helytelenkednek. Vagyis akaratuk szerint. Mert nem tudom kikerülni a provokáció csapdáját. Pedig ez nyilvánvalóan egymásnak szánt jelzés, figyelmeztető az éberségre, röhej, de általam közvetített üzenet. A szálloda A város legtökéletesebb építményéhez érkezvén mindig megizzad a vendég. Szobájában bizonytalan: a függöny elhúzása vagy el nem húzása számít-e hibának. A tükör mérete kényszeríti: ne részletekben, felülről, oldalról nézze testét. Az egész zavart kelt. Tudatára ébred: vesszője vízelvezető csatorna, feneke felfekvési felület. Nem tudja nyomon követni a nappal és az éjszaka váltakozását. Reggelente? az erkélyen madárfióka tetemére talál. Folyton más ételt tesznek eléje mint amit kért. Menekül a fény zúgó hangja elől. Véresre fésüli a haját. Előbb-utóbb útitársa gyilkosává vagy áldozatává válik. Az átutazó receptajánlata Mikor tanúja vagy annak, hogy a szederfa alatt röfögve tanácskozásra gyűlnek a sünök, közel az idő. Mikor pedig éjszakai ébredésed után elfelej699
