Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 8. szám - Galambosi László: A törvényhozókhoz, Rejtőző, Ércteli éj (versek)
Rejtőző Anyám, a vándor lovasok szárnyukat levágták. Vékáid alján nem játszik többé búj ócskát a lomb. Bárányod nyakán hallgat a csengő. Tóba veszett a rejtőző-kedvű kolomp. Szirmokra hajtottad tfejed, gyolccsal kötötték zártra a szádat. Neked a szemfedőn-túli fuvolák muzsikálnak. A magok penészes földbe lebegtek. Gyökeret 'falnák keselyűk tollából kihullott tetvek. Ki tányért kerekít rögből fiatal fának, őrzője lesz-e miéhekkel- min tázot t vir ágkoronának ? A nagy-csöndű lámpa bimbókról álmodott, meggyvörös lángja sugárral borított «széket és asztalt. Rózsák, temetőben világoló máglyák, indulok felétek; a vándor lovasok szárnyukat levágták. Ércteli éj Fázom! Ércteli vasláda az éj, nem szítja tüzem asszonyszenved éiy. Roppantják hitem vértjét, fénytelen idő gyalázza torzzá életem. Valaha voltam őrző, mormoltam törvényt meg mesét.
