Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 7. szám - Bazsó Márton: Idegen tükörben
la az orosz olvasó. Ennek a sanyarú helyzetnek akart véget vetni a (Hudozsesztven- naja lityeratura kiadó, amikor e kényszerűen hosszú szünet után összeállítást adott ki műveiből — hálátlan szerepet vállalva. Hálátlan szerepet valóban, hiszen a válogatásnak oly sok mindent kellett tekintetbe vennie a tisztán irodalmi-esztétikai értékszempontok mellett: nemcsak a „befogadó” ízlését, hanem ügyelnie kellett történelmi és társadalmi érzékenységekre, sőt erkölcsi előítéletekre is. Kimondott-ki- mondatlan intésekkel sem árt számolni. S e rostán könnyen kihullanak valódi értékek is.. . Mégsem mondhatjuk, hogy rossz a válogatás. Legföljebb ha hiányérzetünk ma- kacsodik. (A kötet előszavának írója és több novella átültetője, V. Jelcov-Vasziljev is utal arra, hogy ebből a kötetből az olvasó csak kis részét ismerheti meg Lengyel József életművének.) Mégis, a Hídépítőkkel és több igazán jó novellával (mint például a Galambok, A német, az Űt épül, az Erdei képek) Lengyel József visszakerült a magyar irodalom örvendetesen gyarapodó orosz nyelvű könyvtárába. A folytatás reményét kínálja ez a kötet. Azt, hogy az itt szereplő műveket majdan olyanok is követik, mint az Igéző (mely egyébként 1978-ban az ukrajnai Vszeszvit világirodalmi folyóiratban jelent meg utoljára a Szovjetunióban), a Kicsi mérges öregúr, az Oldás és kötés, az Újra a kezdet (ebből szerepelnek itt részletek), vagy a Trend Richard vallomásai. A mű — kész és változatlan. A szempontok változásában pedig már megtanultunk bizonyosak lenni. A tilalomfák kidöntésében is — talán. E kötettel zárult egyébként egy nagy sorozat, a Bibliotyeka vengerszkoj lityera- turi, a magyar irodalom könyvtára. Az Illyéstől Lengyelig vezető sorban számos nagy alkotó kapott benne helyet a háború utáni magyar prózairodalom meghatározó mesterei közül. Hagyományőrzők és (meg)újítók egyaránt. Németh László több regénynyel is, Déry Tibor Felelete, Nagy Lajos, Veres Péter, Szabó Pál művei, Sánta Ferenc Az ötödik pecsétje és természetesen több novellája is, Sarkadi Imre legfonto- tosabb regényei és elbeszélései, Szabó Magda Régimódi története, vagy éppen Mesterházi Lajos A Prométheusz-rejtélye, melynek 1975-ben feltűnően nagy, olvasói levelek százait kiváltó sikere volt. Sokan e mű megjelenésétől számítják a mai magyar irodalom igazi újrafelfedezését a Szovjetunióban. (Nem hagy nyugodni a kérdés: mi mikor fedezzük fel legalábbis ezt a regényét Mesterházinak?) Ha alkalom nyílnék rá, érdemes lenne a „Mesterházi”-, „Prométheusz”-, vagy éppen ,,zeuszizmus”-jelenségről az orosz nyelvű szaksajtóban megjelent cikkekből és tanulmányokból külön szemlét készíteni. Annál is inkább, mert valóban ritkaságnak számít, ha kortárs írónkról valahol külföldön monográfia készül: a Szovjetunióban Mesterházinak az Inosztrannaja lityeratura című világirodalmi folyóirat munkatársa, Maja Ulrih lesz a monográfusa. Ö volt az, aki a magyar megjelenés után hamarosan terjedelmes cikkekben ismertette a regényt az említettem folyóirat hasábjain. Akkor, ha kissé leegyszerűsítve is, ekképp fogalmazott: „A regényben [Mesterházi] olyan művészként-gondolkodóként jelentkezik, aki sok nyugati államférfi mai politikájának kérdéseit a hatalom problémájával kapcsolatos filozófiai és etikai problémaként értelmezi. Az olyan hatalom, melyet nem hat át az emberek sorsáért, a világ sorsáért érzett felelősségérzet, Mesterházi véleménye szerint csak despolitikus, népellenes, az ún. zeuszizmus ideológiájából kinövő, az embert szenvedésre kárhoztató hatalom .lehet.” Az orosz nyelvű megjelenés után öt évvel, 1980-ban egy nagyobb, az egész életművet elemző cikkben is hasonlóképpen fogalmaz. A kép azóta árnyaltabb lett: a leegyszerűsített értelmezést, a leszűkített konkretizálást az általánosabb érvényű és értelmű filozófiai és etikai megközelítés váltotta fel, és A Prométheusz-rejtély azóta nemcsak a háború utáni magyar próza kérdéseit vizsgáló cikkeknek lett állandó tárgya, hanem összehasonlító irodalomtudományi műveknek is. A Magyar Irodalom Könyvtára című sorozat tehát bizonyos rendet teremtett és határozott népszerűséget hozott irodalmunknak az orosz(ul) olvasók körében. És ezen a hídon — természetesen a saját értékeik jogán — „átmeneteitek” olyan kiváló alkotóink is az utóbbi években, mint Ottlik Géza (Iskola a határon), Kertész Ákos több regényével és novellájával is (pl. Aki mer, az nyer, vagy a Kasparek, ha a Makra 668
