Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 7. szám - Kiss Dénes: Berzsenyi-lelőhely
3. A Berzsenyi-lelőhely olyan értékeket kínál a szellemnek, mint a gazdaságnak a szén- vagy az olajmezők. Erőt és hitet sugároznak a gondolat-ércbányák mélyeiről előtárt mondatok, ha olykor csak úgy is látszanak a kemény kőbe ágyazva, akár az aranytelér. Mit tartok tehát Berzsenyi emberi-költői örökségéből érvényesnek, továbbépíthetőnek? A nagyságot, a magányosságot — szükséges emberérlelő! —, a sértődöttséget, az érzékenységet, a dacot, a tartást... Emberi, alkotói nagysághoz mindez és még sok más is, szükséges! (Híresség és nagyság, nem azonos fogalmak!) Elengedhetetlen még a terhelés, de még fontosabb a felismerése. Nem említem külön a bátorságot, mert az a tehetség része. A legutolsó kérdésre is választ adtam talán, de ha mégse, akkor a következőt felelem. Ma sincs etikai érvénye a nemzeti költő Berzsenyi mintázta ideáljának. Általában a nemzeti költő gyanús vidékiséget jelent, — értsd, szándékosan idegen szóval nem patrióta, hanem nacionalista! —, és még műveletlen- séget is. Enyhén szólva: dolmányt. Mert az ítészek még mindig azt nézik, nem a viselőjét. így aztán van például tévédolmány — és a „senki se tudja, ki vagy te” dolmány. Vagyis a kérdés irodalmi, a válasz: tömegigény! S következhet a körbezáró Berzsenyi-idézet. Talán nem is kell mondanom, hogy melyikre gondolok?! \ 066
