Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 7. szám - Válogatás a grúz népköltészetből: A tigris meg a legény, A taparaváni legény, A hős Szolog, A Satil-ban megdicsőült Hohobi, A bátor harcos, Psáv legény párbeszéde egy asszonnyal, Jöjj el, nap, ma légy vendégünk (Tóth Bálint fordításai)
Psáv legény párbeszéde egy asszonnyal Mint a sas, én úgy ny Haltam napbanyúló égi csúcsra. Elvittek. Nyomod csapázom, őzét, erdők vad hiúza. Kindzsálom-marko tatáig döföm szíven elrablódat, mert amikor megláttalak, kedves, szívem elmarkoltad! Miért nem csaltalak el? Miért nem? Fájdalmam, mint ölyű vijjog. Elfödöm kucsmámmal arcom, eszem elveszejtve sírok. Minden velem egyívásút jó ivásra összehívtam. Bátyámról megfeledkeztem. Asszony! Asszony!, érted ittam! „Mondd, ki vagy te? Mit bolyongsz itt éjek-éján szirti szélben? Szilaj lezgek golyójától életed, jaj, félve-féltem! Díszes markolaté tőröm úgy keblembe döföm: várezz! Mind megértik márt nem hű ez lepkeröptű életéhez.” .^Kedves, ha te utánamhalsz, halálom is édes máz lesz! , . Emlékszel? Az erdőből a malomhoz küldött családom. Találkoztunk. Te fölnéztél — mellényt kötöttél, virágom. Fejed alig vetetted fel, mégis tudtad, látlak téged. Dalt rólad! Minden asszonynál ékesebb a te szépséged! Lennénk homokká, patakká! Így szívünkben csak bú s jaj van! Hogy elragadott lezg férjed, háromszor a köbe martam' Álmomban mellényt kötöttél, sas- hiúz-mintával szépet, meglátod, hogy mit teszek még, nem csak sóhajtozom érted! Lezg ruhát öltök magamra, s még az éjjel, hidd, galambom: felkötöm férjed jobbkarját, lengesse a szél a tornyon! Folyjon a vér a kövekre, lággyá mindet úgy puhítsa; Ha kell, fából öt ily jobbot tudok én kifaragítva!” „Hallgass legény! Ha meghallják, lesz testem föld martaléka, s bátor szíved céltáblájuk, náluk e törvény nem tréfa: kényszerítenek majd engem, minden sebed megérintsem! — Rabolj el tőlük, s örökre tiéd leszek, tiéd, kincsem!” 657
