Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 7. szám - Válogatás a grúz népköltészetből: A tigris meg a legény, A taparaváni legény, A hős Szolog, A Satil-ban megdicsőült Hohobi, A bátor harcos, Psáv legény párbeszéde egy asszonnyal, Jöjj el, nap, ma légy vendégünk (Tóth Bálint fordításai)
„Ülj íj-díszes szőnyegemre, várva várt vendég, te bátor! Mondd, mit kívánsz, hős Szolog, te, a hatalmas padisáhtól? Grúzia derék vitéze, szűdben csak nem harag dúl tán?” „Hallgassa meg kérésem a legigazságosabb szultán!” „Hírneved, mint ékszer csillog, dárdahaj ítóknak gyöngye!” „Rosszul bánok a kopjával, s hencegni meg nyelvem gyönge! Nem is azért jöttem eddig, mást kérnék én a szultántól!” „Hallgass! Itt egy kopjavető arab nálunk Indosztánból. Ha legyőzöd az arabot, aranykoszorút kapsz érte!” „A lovam megkehesedett, s nem vagyok jó lovas én se.” „Halálod, ha nem kívánod, állj ki — mondom — az arabbal!” „Hát, ha így áll, jó, ráállo.k, de egy jó lóval: arábssal! Betöretlen legyen a ló, kit hét évig nem nyergeitek, kantárszáron hét jó lovász tartsa féken, ne hét gyermek. Nyíllal egy szempillaszálat szeme fölül én kivágok!” „Meglesz a mén! Oly arabs mén, kit a világ még nem látott!” Kivezetik a vad osődört, nyerít, vicsorít Szologra. Bár zabolták, zabolázták, nem tűr nyerget hét év óta. Ágaskodik, hátáról hét lovászlegényt levet, oly vad, ám lenyesi .szempilláját villámgyors nyila Szolognak.
