Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 7. szám - Holdosi József: Az utca Mózese (regény, befejező rész)
Nem tud szólni, a fák föléjük nőnek, majd forgásba kezdenek, egyre gyorsabban, míg el nem tűnnek, csak a nap tűz égetőn, és ők a cigány-utca közepén fekszenek. Körülveszik őket az emberek, hallani elégedett morgásukat: „Az utca adta neked az első szeretőt, fiatal vagy, a mi fajtánk, tüzes kan!” „Tükrös Rózsi a Mózes szeretője!” — csúfolják ezután. Csak az anyja fülébe ne jusson, mert akkor kitör a botrány. Vége a nyárnak, megy a gimnáziumba. „Majd írok neked levélét!” — búcsúzik Tükrös Rózsitól. „Nem írtál nekem soha szerelmes levelet, Mózes, pedig olyan jó lett volna! Tizennyolc éves voltam, amikor anyám férjhez adott egy negyven éves férfihoz. Jöttek a gyerekek egymás után, három év alatt négy. A férjem muzsikálni járt, játszotta az urat, nekem kellett még a lábát is megmosnom. Minden testrészét csókalgattatta velem, jaj, de rosszul voltam tőle. .. De mindent el kéllett viselnem, ő kereste meg a kenyeremet. Fát az erdőből hordtam a hátamon, mezítláb jártam, mert csak egy cipőt vett, az meg kellett a télre. Hiába, nem utcabeli volt! Ha berúgott, kötéllel vert, az ennivalót kiborította, utána meg az ágyba húzott. Nem bírtam tovább, beszedtem egy csomó gyógyszert, de nem sikerült meghalnom. Két hónap múlva újra próbálkoztam a gyógyszerrel, de akkor is megmentettek. Amikor a kórházból kijöttem, egy nő volt nála. »Gyere, nézd végig!« — mondta, és levetkőztette a nőt. Előttem kefélte meg. Végig kellett néznem, mert közben kérdezett, hogy mondjam meg, hogy most mit csinál. Mikor végzett, rám parancsolt, hogy vetkőzzek le, mert én következem! Az ördög volt, az ördög vett feleségül! Az büntetett, csak azt nem tudom, hogy mi volt az én bűnöm, amiért ennyit kellett viselnem! A gyerekeknek azt mondta, hogy köpjenek le. mert utolsó kurva vagyok. A levél nem érkezett meg soha, Mózes! A melleim elfonnyadtak, a hátam meggörbült, a lábaim kisebesedtek: öregasszony lettem. Én, a Tükrös Rózsi nem mertem tükörbe nézni. Megszöktem tőle, de eltévedtem az utcában. . . Kérdezgettem az embereket, hogy melyik faluba érkeztem, és hogy merre laknak itt a cigányok. »Itt csak egy cigányház van. Odavezetünk! — mondták. — Egy jóravaló cigányember lakik ott négy gyerekével. A felesége elhagyta, kell oda a fehérnép.« Hát odavezettek! »Kicsit öreg vagyak már — mondtam a jóravaló cigányembernek —, de megállóm a helyem a munkában.« »Mindjárt kiderül — felelte —, ha az ágyban megfelelsz, itt maradhatsz nálam!« Üjból kezdődött a fahordás, lábmosás, verés, köpködés, rohadt kurva, az ágy. . Újból megszöktem, és újból eltévedtem az utcában. Amikor minden kezdődött elölről, rájöttem, hogy nincs jóravaló cigányember. Patkánymérget vettem, azt ettem meg,. . most sikerült! Kinyílt az utca előttem, szép lettem újra, és szabad. . . és olvastam a szerelmes levelet, amit nekem írtál, azt írtad benne: »Ha látom Diána kebledet, a torkomat elfogja valami szorongó érzés.. .«” „Ballag már a vén diák. tovább...” Éjszaka tér haza az érettségi bankettről az utcába. Az anyja már biztosan várja a kedvenc ételével! Milyen sötét az éjszaka az utcában, és milyen csend van. Nem akarnak fogyni a méterek, egyre nagyobb lesz a távolság a házukig. Futva talán, de hiába1 Kiveri a ve628
