Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 7. szám - Kőrössi P. József: tehát (vers)
KÖRÖSSI P. JÓZSEF tehát nem szonett nem stanza 1. györöngynek szépvers helyett lehetett volna szépséges a lelkem és illatozva egy klozett-tetőn írhattam volna amit kihevertem egy asszony testű madáretetőn, testes hajnalunkra görbült volna rím rozsdamentes tengeri apáca amelykit alliterálva mint — mirim — ciklusokban a pálca meglegyint. írhattam volna: „meglegyint a páka" s rímelt is volna itt kinyújtva mint az apáca-rózsa stanza ránca bele a ritmikus prozódiába. s ha szélütött szonettben üdvözül két tercina-végbél — megszégyenül. 2. nem szonett nem stanza s aki összerakja himez-hámoz ímmel-ámmal rímel s üres szótagj áratok közt utazva mímel szélhozta, szívavar temette szerelmes szonetteket tehát mindig nyár van benne bomlanak hegyes csecsű apácaritmusokban akácfaorgonák hím és nőstény rímekben hímnőstény illatok tehát boldog — kívül van is rá magyarázat 620
