Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 7. szám - Ágh István: A közép-európai költő megteremtődése
A pléh uz ág a madár nem állnak össze betonerdővé Egyedül maradok minden oldalról Más a prozódia, ritkulnak a rímek, igazodván a kül- és belvilághoz. Az ősz — fémszőlőtáblák, zöld műtőasztal. Kőmetafora a szobor. A haza átmeneti, mint Szenei Molnár Albertnek. Keplernek a Prágában lakás. Rokonaihoz — Her- berthez, Holanhoz, Popához társul a Mittel-utód. Ágyra csatolva mutatom az időt Az ütésektől lassan szétrázódom de ketyegek tovább darabokban Az igazi fordulat a Vetítés harminc darabjában következik be. Képek egymás után, álló és mozduló képek sora, valahogy mindig beállítva, közel a valósághoz valószínűtlenül. Már csak az irány számít: a sugár a vásznon örökre innen a szürke göröngy hátracsapott füllel belerohant az árpatarlóba már a homlokcsontomnál járt mikor rájöttem hogy nincs fül a nyálhoz s tulajdonképpen nyúl sincs a nyálhoz Nyúltalan nyúl és versnélküli vers — Mittel úr létfilozófiája! Egyik parttól a másikig botol, s érzi: ö a körök közt a között. E körök lakói árnyéktalanok, A létüket nem látja senki se, csak a Vén Sajkás s talán ők maguk. érzik, amit más csak tanít, hogy minden létező forma: Között. Ami máshol csak érintő, az itt a lélek fényes közepét szeli. 587
