Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 7. szám - Tőzsér Árpád: Örvénylő időkben (vers)
Én például a belvárosba, a Pipigrill nevű csirkecsárdába jártam vizet inni, mert ott a vendég — miután dagadtra tömte magát grillcsirkével — az erre a célra beszerelt vízcsap alatt megmoshatta zsírtól csöpögő kezét; én pedig mindig úgy intéztem a dolgom, hogy a kézmosás ürügyén jókat ihassam két markom csónakjából. Szóval ilyen körülmények között nem tudom, hogy meddig bírtam volna még, hogy a vízcsenés állandó feszültségébe s a sok csibehúsba mikor rokkantam volna bele, s az a bizonyos évszám mikor került volna valóban oda a nevem alá, ha egy reggel csoda nem történt volna. A csoda pedig úgy esett meg, hogy a falum rég elfeledett ivókútja (egy zöldmohás vascső, egykor egyenesen a Cserehegy oldalából meredt ki s indította a Macskás patakot a Rima habjai felé) tizenegyemeletes elegáns városi kriptánk mellé költözött. Ahogy kinéztem az ablakomon, lányokat és menyecskéket láttam — kezükben vödrökkel s korsókkal — a kútra sietni. Az ömlő vízsugár mellett pedig — vödreiket gondosan lábukhoz téve — pletykás vénasszonyok vitatták a falu ügyeit. Miután kétszer is megdörzsöltem a szemem s megállapítottam, hogy az általam hegyoldalnak vélt valami egy hatalmas ciszternás kocsi zöldellő pirosló oldala, de egyébként minden egyezik gyermekkorommal, magam is felragadtam egy ötliteres fonott korsót (a z.-i jeles író tisztelt meg nemrég vele, pontosabban a tartalmával persze, öt liter pompás z.-i kisüstivel, abból az alkalomból, hogy lapunk lehozta háromszor átdolgozott, de még így is olvashatatlan novellácskáját), szóval én is korsót ragadtam s mentem gyermekkorom ivókútjára. Megjegyzem, a vízszerzés mellett K. Paulával is találkozni akartam, akiről tudtam, hogy szintén így reggeltájt jár pirostulipános csecseskorsójával a kútra. Ebbe a lányba én már ötéves koromban szerelmes voltam, tizenkétéves koromban pedig egy búcsú tolongásában kihúztam hajából a piros szalagot, s esténként, elalvás előtt sokáig csókolgattam. Akkor persze még nem tudtam, hogy tulajdonképpen a sexual-fetischizmus nevű súlyos betegségben szenvedek, mint ahogy azt sem tudtam, hogy harmincegynéhány év múlva majd a környezetszennyezőknek köszönhetően újra találkozhatom gyermekkorommal s K. Paulával. Fogtam a kisüstitől messzeszagló fonott korsómat, s indultam a piros hegy alá vízért.
