Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 6. szám - Belányi György: Napló, Hölderlin, Költészet, Öröklét (versek)
a fejéhez jól megy a zokni s olykor saját fejszagot áraszt ezt is azt is meg lehet szokni ámbár az eget unjuk már azt úgy kéne hogy a fejünk fölött ne legyem ég ne legyein semmi árnyunk már van s ez jó ez örök s az űrbe jár levegőt venni nagyon fülel a csörgőóra ha ágyban motoszkál a hóhér ugorjék első kaikasszóra a hitófán másnapos hó ér’ mire rád kerül a so so sor a seggednek már nem lesz szaga talán csak tüsszent a hintőpor hát bizony bizony bizony aha vagy kicentizve a vonalzó méricskéli a szavak hosszát bezzeg az hogy le journal also meghaladja eszének hosszát (a csöndet is törli a radír itt-ott szinte belefehiérül az ember ily buzgó már ha ír csak egy kis múltat hagyjon végül) s a kép a sarokból kifordul rámás nagy lépte kíséri át a temgert a szobán kék por hull ha vállfára akasztja magát — hajszálon lóg a villanykörte múltja nincs s kollektive kopasz fényét a tükörben megtörte néhol ha jól látom a Nap az piros kendőt húz a rádió mi csúszik erre csúszik arra pappararappam és bármi jó csak azt a azt a dalt (hadarja élj mintha nem élné! úgy mintha nem élve élnéd amit nem élsz s ha nem jön ki e kézi minta csináld mindig fordítva és kész
