Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 6. szám - Tatay Sándor: Vigyázat, lépcső! (elbeszélés)
vesen, türelemmel. Ha egyszerre nem sikerül, ne vessze el reményét, kezdje újra meg újra, mígnem megbarátkozik a gondolattal. Bizonyos lehet benne, a szeretetteljes türelem rózsát terem.” Ögtak-mógtak a mezőgazdasági barátaim, végül egy idősebb így fordult hozzám: — Mondja, író úr, maga ismeri az ilyeneket, nem kéjnő ez? — Hogyhogy kéjnő? — Hát, finoman mondva. . . Ez, aki beszél. Természetesen tiltakoztam, sőt megdorgáltam az öreget a képtelen feltételezéséért. Heribert még időzött kicsit a szexuális felvilágosításnál. — Ügy látom, hazai szaktudósaink két külön rubrikába helyezik a szerelmi tevékenykedóst. Egyik a családtervezéssel kapcsolatos: ez nagyon komoly fel- készültséget követel, előrelátást, számítástechnikát, szociológiai gondolkodásmódot. Anyagi természetű és lélektani előkészületeket, bizonyos rituálét... A másikban pedig aztán kihancúrózhatjátok magatokat, zafoolátlankodihattok, mindent bélé! Félelem és szorongás nélkül, hála az orvostudomány fejlettségének. Ez a gyönyör ideje; mindenestül a tiétek. Zsuzsi úgy vélte, hogy a legutóbbi időben mintha alábbhagyna a szexológiai hullám a hírközlő szerveinknél. — Jól mondod: „alább” — vágott közbe Edit. — A napokban véletlenül hallottam a rádióban az óvodások műsorát. A gólyamesétől igyekeztek megmenteni a lelkűket, holott minden meséjük csupa csoda. Az állatok beszélnek, a tárgyak is, hipp-hopp, a kis herceg csillagról csillagra száll. De a gólyamese az olyan, mint egy politikai bűntény. „Nos, honnét kerül elő a kisded?” „Az édesanya hasából!” „Ügy van, miről lehet észrevenni?” „Arról, hogy dagad!” Nagyon helyes. Most behozunk egy kismamát, így ni, leültetjük a székre. Mit láttok rajta? „Nagy a hasa!” Mi van benne? „Kisbaba.” Mekkora? „Ekkora.” Tapogassátok meg, szépen, óvatosan, ne dögöinyözzétek. Ügy, ide nyúljatok. Mekkora lehet most? „Mint a hüvelykujjam! Mint az öklöm. . .” És mitől lett? „Attól, hogy a papa és a mama szerették egymást.” Mi keletkezett abból? „Két icipici, pindurka golyócska.” így, ahogy mondom: golyócska. „Azok összetalálkoztak.” És itt vége, arról mégsem esik szó, hogyan. Aztán még millióm talány a végtelenségig, amit már az előadó sem tud, a doktorbácsi sem tud. A tudósok sem tudják, az őstitok valahol megmaradt. Végül is ott vagyunk, ahol a gólyamesével: a csodánál. Ilyen baga tel lekkel múlattuk az időt az autópálya sivatagán, mígnem Siófoknál leszálltunk a somogyi tájra. — Ez a negyedik megye — mondta Zsuzsi. — Átjöttünk Pest megyén, Fejéren, Veszprémen, és hátra van még Tolna, Baranya. Az első faluban, amelyen áthaladtunk, egy lelket sem láttunk az utcán. — Még egy cigány sincs, pedig néhány évvel ezelőtt errefelé mindenütt találkoztunk velük, utcán, utakon. — Dolgoznak azok is nyilván, tollasodnak apránkint, sőt egyesek közülük gazdagodnak. — Szegények, majd megtanulják, milyen az örömteian élet a javak rabságában. A házak rendesek voltak, módosak, a falu jellegtelen. — Gyermekkoromban jó ideig falun éltem — emlékezett Heribert. — Nem nagy falu volt, de büszke lehetett ró, hogy nagyközségi rangot visel. Azóta 491
