Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 5. szám - Balázs Attila: Szemelvények a Féderes Manó emlékirataiból
u.é. — az ezermester Edison a fonográffal. 1878 — Mannlicher: az ismétlőfegyver. 1883 — Maxim: a gépfegyver. u.é. — Jenney: a chicagói felhőkarcoló. 1885 — ismét Zollstock: az ereszlejtés aspektusai. 1890 — Castellani és Bruce: az álomkór okozója. 1891 — Lilienthal: állítólag az első siklórepülés. 1895 — Lumiére: a mozgófényképezés. u.é. — Röntgen: röntgen. 1898 —Mauser: Mauser-puska. A tudomány hétmérföldes ugrásaival — előre! 1898 a rádium éve úgyszintén. A századforduló szó szoros értelemben a merev kormályozható léghajó megszerkesztésének, s valamivel tágabban: a kierkegaard-i vagy-vagy terjedésének az ideje. A századforduló után Max Planck kvantumelmélete említhető, majd Zsigmondy ultramikroszkópja, valamint Wassermann reakciója. 1907-ből Edison betonöntése, 1908-ból Blériot monoplánja, 1910-ből (mert mindnek a felsorolására úgysem kerülhet sor) Lieben hangerősítője, s akkor következne Ő — kerek hét évvel Steinach fiatalítási kísérletei és kerek húsz évvel Hedy Lammar orgazmusa előtt — az általános relativitáselmélettel. Ö, akiről utcát neveznek majd el — a hírhedt Telep és és a Város közt — azon a vajdasági Üj Vidéken, ahová — relatíve kései kibontakozása után — udvarolni járt, ahogy errefelé őrizte meg a szájhagyomány. Csakúgy, mint azt a kis anekdotát, melyben a Mester nagy piros télikabátban, gondolataiba csavargózva halad el a gyermekkórház előtt, melynek ablakaiból a Télapót vélik felismerni bene a kicsinyke páciensek. Nini, a Télapó! — mutatnak rá áhítattal, miközben a közelgő 1914-es év csak a háború poklát rejtegeti tarsolyában, mást nem nagyon. Erről azonban maga Einstein — persze — édeskeveset tehet . . . Okkal, ok nélkül: ő csak valaminek a szimbóluma. így tűnik el a kíváncsi szemek elől a hófergetegben. Relatív jó és relatív rossz. De hogy arra járt, az szent biztos, nemde? És a füst? JE? YEAH! Hogy végül is mindent összekeverjünk, akárha nagyanya gondolatmenetét követve: a másik oldalon említi az az Orlov, akit már bemutattunk egyszer a füst fogalmával kapcsolatban, említi Einstein és a fekete vonat füstjével is kapcsolatban: a tudás történetébe illően a Ferdinand Zeppelin gróf léghajója ükvagy dédapjának fejezetzáró történetét, A hámbafogott füst címen, akár a kis doboz a nagy dobozba, hogy két évszázadai ezelőtt, eh, nem is fontos! Mit tudjátok ti az én szenvedéseimet! Vagy mondjam? Vagy mondja? Tehát úgy — hozzávetőleges számítások szerint — két évszázadai ezelőtt, ha valaki utazni akart, feltétlenül be kellett valamibe fognia. Tevéket, rénszarvasokat, kutyákat, struccokat, nem utolsósorban lovakat (akár a Tüzes, melyet nagyapa akkoriban 2000 forintért vásárolt, s amely a sarokvánkosban kesely, pártaszélben kesely, csűd-kesely, bokáig kesely, bokán felül kesely, fél szárig kesely, szárkesely, harisnyás és fehér lábú prototípusok közül a sarokvánkosban keselyt képviselte, majd nagyapa úgyszint 2000 forintért adott túl rajta a kellő időpontban, mintha időközben a Tüzes nem öregedett volna nagyapával együtt) szerszámoztak fel és fogtak a szekerek, hintók vagy szánok, később a lóvasutak elé, csakhogy Krjakutnij, a rjazáni írnok, nem tudta, hogy min utazzék, mit fogjon hámba; emellett nem szívesen taposta volna gyalogosan az út sarát — ezért az ÉGI UTAT akarta megtalálni! Na, fogj meg és kantározz fel egy egész 427
