Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 5. szám - Balázs Attila: Szemelvények a Féderes Manó emlékirataiból

mosabb vidéki tartózkodásai, melyek után rendszerint még egy árnyalattal mélyebbre zuhant.

— Hogy lehetne ezt a lépcsősort megfordítani? — tördelte a kezét anya.

— Azt talán csak dr. Escher tudná megmondani — motyogta apa, kinek akkor készülő festményeibe is beleragadtak ezek a bosszantó pillék. Némelyiknek — utolsó erőfeszítéssel — sikerült kiszabadulnia, de akkor meg a plafonra ragadt, ahonnan csak nagy üggyel-bajjal lehetett levakarni. Festékes szárnyaikkal még a függönyt is összemajzolták.

Őszi álmélkodva számlálta őket, hogy furcsa kérdésre csücsörítse száját:

— Miből van több a világon: arany gilisztából, vagy ezekből a kis lepkékből?

— Miért kérded, Őszi?

— Csak úgy.

— Azt alighanem senki se tudja.

— Miért?

— Mert relatív.

— Miért relatív?

— Mert az.

— Micsoda?

Eltökéltem, hogy megszámlálom kisöcsémnek az arany gilisztákat meg a kis fekete lepkéket, de még a valószínűségszámítással sem kerültem közelebb a probléma megoldásához. Egyetlen egy mutatkozott biztosnak, mégpedig az, hogy ezek a lények hatványozottan szaporodnak, de eme felfedezésemet igyekeztem minél előbb elfelejteni. (Ezért: ha most nem lennék még ezen emlékiratok „birtokában”, nem is merült volna fel bennem újra e „rázós” kérdés.)

Őszi lenge egészségi állapotán talán segíthetett volna a jó hegyi levegő meg Trudi ükanyánk jó hegyi tejbe mártogatott fonatos kalácsa, hegyi patikája — SAJNOS, NEM TALÁLKOZHATTAK AZ IDŐBEN. AZ IDŐ SEM NAGYON TALÁLKOZHATOTT BENNÜK ÖNMAGÁVAL, HACSAK NEM. (Amennyiben helyes ez a csonka tétel.)

És ükapa nemzette, miután elvette Trudit, a kis Trudit, majd sorrendben: Gotthárdot (az isteni erőt), Ferdinándot, (a merész békét), valamint: Gáspárt, (a legkisebbet; Kaspar).

A munka jól ment, úgyhogy boldog anyagi biztonságban éltek. Was? így volt. Trudi kevert, sütött, fújt, a gyerekek pedig szépen cseperedtek — mígnem. Konok és végtelen esők estek abban az évben Erdélyben. Ükapámék sajátkezűig épített háza a hegyoldalon állt, az úgynevezett Krausz tisztáson. Ükapa a hátsó ablakon nézett ki éppen, amikor hirtelen „mintha megindultak volna a Kárpátok”. Csúszott lefelé az erdő, tarolva maga előtt mindent.

— Mein Gott!

Csak annyi ideje volt, hogy nekivesse hátát a falnak és becsukja a szemét, s máris megérkezett a mindent elsöprő földomlás. Izzé-porrá zúzódott minden a fülsiketítő recsegésben, ropogásban. Amikor végre ismét megnyugodott a dúló elem, ott állt ükapa sértetlenül, egy oszlopot támogatva, körötte otthonának gyászos maradványai. Esze-veszett gyorsasággal fogott hozzá a mentéshez, sajnos felemás sikerrel: a borzalomtól pillanatok alatt megőszülő feleségét, felesége karja közt a kis Trudit a masszív faragott asztal alatt találta meg, ahová sikerült időben beugorniuk. De az Isteni Erő és a Merész Béke a romok közt lelte halálát: Gotthárd és Ferdinánd. Szép kis arcocskáikon még ott lapult a játék meglepetéssel vegyes öröme, ahogy azt a lezuhanó mennyezet rájuk fagyasztotta, vékony csontjaikat törve. (Állítólag mindkettőjüknek az anyjukéhoz hasonló csontozata volt.) És Gáspár? Az első pillanatban azt se tudták,

423