Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 4. szám - TÓTH ÁRPÁD CENTENÁRIUMA - Hauber Károly: Ábrándok a valóság zátonyain
műalkotások is, amelyek egyáltalán nem igénytelenül hoznak hírt szerzőjük világképéről. Kiváltképp konfliktusaikkal, melyek vizsgálatakor Kardos László helytálló megállapításainak ösvényén haladhatunk. Kardos László szerint Tóth Árpád novelláinak mindegyike olyan valóságszférát tüfcröztet, amely meglehetősen távol esik az általa megélt élményektől; nem idegenek tőlük a fantasztikus és az irreális vonások sem; előadásmódjukban az ironikus vagy az érzelmes elem uralkodik; s szinte valameny- nyinsk sajátja a stilizálás. Találóak Kardos Lászlónak az általa részletesebben szem- ügyre vett két novellával, az Együgyű Náthámnál s a Csütörtökkel kapcsolatos észrevételei is, mégis indokolt a további vizsgálódás. Egyrészt mert az ötvenes évek elején ő még csupán hét elbeszéléssel foglalkozhatott, s ma már tizenegyről tudunk, másrészt pedig mert ő elsősorban a novellák társadalombíráló vonásaira figyelt. Tóth Árpád novelláit poétikai szempontból két típusba sorolhatjuk. Az egyikbe a valószínűleg alkalmi ötletből született, kevésbé személyes indíttatású s — egy 'kivétellel — kisebb művészi igényű alkotások tartoznak. A „Kéremszépen” felesége, a Tom Shook öngyilkossága, a Csütörtök és A titkár úr frakkja jelentése, mondanivalója alig terjed túl az elbeszéléssé formált anekdotáén. Az első háromban még a beszédhelyzet is az anekdotát lidézi; a főszereplők baráti körben mondják el életük egy- egy anekdotába ülő fordulatát. A „Kéremszépen” felesége és a Tom Shook öngyilkossága alig több, mint a csattanóban összegezett jelentés (ne higgy a nőnek — illetve: ne emészd magad a nő miatt) példázata, a Csütörtök jélentássugaUata azonban — mint Kardos László kimutatta — jóval gazdagabb. Figyelemre méltó e művek ügyes stilizáltsága, az, hogy szerzőjük kiválóan helyezkedik bele a történetelmond ók személyiségébe, jól érzékelteti beszédmódjukat. A titkár úr frakkja című novellában egyes szám harmadik személyű a narrátor, itt a csattanóban megvilágosuló jelentésen (a csupán külsőségekre adó, képmutató titkár lelepleződésén) túl a stílus érdemel némi figyelmet. „A bőrkoffer, amint szétnyíltan ott hevert a bambuszfonatú hotel- széken, olyan volt, mint egy vicsorgóra szétleffent irdatlan cápaszáj, amelyből a gyöngéd Gondviselés most tessékeli újra inapvilágra a lenyelt Jónást” — olvashatjuk már bevezetésként. E merész, nagy távolságokat áthidaló képek is igazolják Kardos László véleményét, azt, hogy az első novelláiban még szecessziós-impresszionista Tóth Árpád stílusa itt már az expressziem izmushoz közelít. Tóth Árpád elbeszéléseinek másik csoportját — Szávai János műszavával — kétdimenziós realista novelláknak nevezhetjük. Igényesebben megformált darabok ezek, s essen témájuk bármily távol a Tóth Árpád által személyesen megéltektől, a bennük megformált élmény eredendő alanyisága majd mindegyikben tetten érhető. Nyíltabban vagy burkoltabban, közvetlenül vagy áttételesen ugyanis a szeretetvágy, a boldogságsóvárgás ütközik össze bennük a nyers, a kíméletlen valósággal, mégpedig úgy, hogy többnyire ez utóbbi kerül ki győztesen a konfliktusból. Tóth Árpád tán legfájdalmasabb, számos költeményében is megformált élményéről: a boldogságvágy kudarcáról, a szeretetvágy hiábavalóságáról, az ábrándozás illuzórikus voltáról hoznak hírt ezek. A költő egyik első novellája, az Utákúra tárja ezt a legközvetlenebbül elénk. Egy érzékeny lelkű, itüdőbajos fiatalember az elbeszélés főszereplője, akit orvosai egy fürdőhelyre küldtek utókúrára. Itt találkozik újra „az asszony”-nyal, akibe egy éve szeretett bele, s 'akiről azóta álmodozik. Imádottja erdei sétára hívja őt, ahol a reménykedő fiatalember be is vallja szerelmét. Rövidesen kiderül azonban: érzelmei viszonzatlanak. Az erdei 'tisztáson baráti társaság csatlakozik hozzájuk, köztük az asszony választottja, a fiatal jogász, ö is, a többiek is nevetik hősürtk esetlenségét. Az igazi megpróbáltatások azonban még előtte állnak; éjszaka pisztolylövéseket hall, is rövidesen megtudja: a váratlanul ideérkező férj lőtte le szíve választottját, mert az megcsalta valakivel. A fiatalember útrakel, s rövidesen utánahal az asszonynak .. Vágy és való, a szerelmi ábrándok és az álmokat nem tűrő kíméletlen valóság szembesítésére épül a novella szerkezete. Előbb az egyik szólam, a vágyé bomlik ki előttünk. Mihály — aki tüdőbajával, érzékenységével akár a költő alakmása is le353