Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 4. szám - Páskándi Géza: Lélekharang - dráma, második befejező rész
bet űink . . . volt tanítványom. Felelősséget vállalok ... a legmesszabbmenően . . . CSÁSZÁR (mintha nem hallotta volna): ön tesz a pártatlan tanú. Éppen, mert a tanítványa vdlt. Kedvenc tanítványa. (Kis szünet.) De aikár a védelem tisztjét is elláthatja. (Kopogtatnak.) Bejöhet! KAPITÁNY (belép, tiszteleg): Felség... hivatott. . . CSÁSZÁR: Térjünk a tárgyra! (Körülsétálja a kapitányt. A régi módszer előírásai szerint.) Megkaptam a Libényi vallomását. KAPITÁNY; Igenis, felség. CSÁSZÁR: Maga veréssel szokta elérni eredményeit? KAPITÁNY: Nincsenek egyoldalú módszereink, felség. CSÁSZÁR: Miért én nem jutattam véle semmire. KAPITÁNY: Felséged túloz. Ha az anyagot, amit felséged Libényitől gyűjtött, átvizsgálhatnánk — számunkra bizonyosan kincsesbánya lenne ... CSÁSZÁR: Kincseslbánya? Egy ócska zálogház se, kapitány, ahol néhány kopott ezüstgyűrű vár, hogy a gazdája kiváltsa .. . De nem ezt akarom mondani. KAPITÁNY: Igenis, felség. CSÁSZÁR: A Libényi-vallomás ... (Elhallgat.) KAPITÁNY (halkan): Igenis. CSÁSZÁR: Teljes kudarc. (Csend.) KAPITÁNY: Ha felséged kegyeskednék talán bővebben . .. CSÁSZÁR: Bővebben? Ősöd! (Szünet. Sétál.) Háromnegyed részben a nővéréről fecseg, mennyire fájt neki a magaviseleté. Mit olvashatunk ki ebből? Hogy valamiféle szerelmes szörnyeteg, őrült... holott ez roppant hűvösfejű, józaneszű, sőt egyáltalán nem ostoba fickó .. . KAPITÁNY: ö irta, uram... CSÁSZÁR: De — maga diktálta, kapitány. (Kis csend.) KAPITÁNY: Csak részben, uram, ahol ő elakadt, csak ott... CSÁSZÁR: És teletömte mindenféle pikáns nőd üggyel! (Lecsap.) Mi volt a célja?! (Kis szünet.) Azt halljam, mi volt a célja, kapitány? (Csend. Az ezredes alig leplezett riadalommal figyeli az eseményeket.) KAPITÁNY: Az igazság kiderítése, felség. CSÁSZÁR: Sose az igazat akarjuk tudni, kapitány . . , KAPITÁNY: Nem értem, felség. CSÁSZÁR: Azt akarjuk tudni, hogy mit tud az ellenfél vagy az ellenség .. . mit tud a másik kihallgató ... a másik vallató, a másik vizsgálóbíró... miheztartás végett . . . azt akarjuk — nem az igazságot . . . (Kis csend.) Tehát... mi volt a célja ? KAPITÁNY: Az igazság kiderítése, felség. CSÁSZÁR: Bolondnak nézi a császárt. Kapitány, ez a vallomás határozottan kerüli a témát, hogy Libányinek politikai elvei lettek volna! KAPITÁNY: Nem ismerte Bakunyint, uram. CSÁSZÁR: Csak Bakunyin van a világon?! KAPITÁNY: A honi politikusokat sem ismerte. CSÁSZÁR: Még az ezredes úr is elismerte, hogy ennek a fiidkónak igenis nézetei vannak. Ha úgy tetszik, filozófiája! S ebből semmit sem tükröz a jelentés. (Csend.) KAPITÁNY: Mi jobb a közvéleménynek, felség, ha úgy tudja, hogy egy féltékeny ember követte el, vagy iha Olyan, akinek kiforrott nézetei voltak? CSÁSZÁR: Nézet és kiforrott nézet közt még sok átmenet van ... A közvéleménynek pedig az jó, ami nekünk is jó. KAPITÁNY: És nekünk... mi a jó? CSÁSZÁR: Az, hogy a Libónyi-ügyet felhasználjuk az újább tisztogatás céljaira. Baűh miniszter úr is ezt mondja ... önnek nem szólt róla, ezredes úr? EZREDES: De, felség. CSÁSZÁR: És ön nem mondta a kapitány úrnak? KAPITÁNY (gyorsan): Az ezredes úr eleve megmondta. CSÁSZÁR: Hát akkor? KAPITÁNY: Felséged viszont mindig azt mondotta . jogos bölcsességgel: Libényi nem Magyarország, és Magyarország nem Libényi! CSÁSZÁR: Minthogy ez igaz is. 315
