Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 4. szám - Páskándi Géza: Lélekharang - dráma, második befejező rész
LIBÉNYI (fejét lehajtja): Én a hazámat szeretem. KAPITÁNY (felugrik, széttépi a papírt, irtóztató düh fogja el): Gyilkos! Most lesz gyilkos! Ártatlanok halnak meg magáért! LIBÉNYI: Végeztessen ki, de ne kínozzon, uram! Vagyoniam sose volt, műhelyem se ... (Szeméből könnycsepp prése- lődik.) Nincs semmim, csak ez . .. egyetlen vagyonom, birtokom, ez . .. KAPITÁNY: Mi? Mii? LIBÉNYI: A merénylet. (Kis szünet.) Testvérem sincs már ... egyetlen testvérem maradt.. . egyetlen hozzátartozóm... (apró szünet.) Az, hogy — öltem. Megöltem őt. (Térdre hull, halk férfias zokogás.) (Kapitány áll. Arca egészen fehér. Megrendültségét alig leplezheti.) KAPITÁNY (csend után): Igaza van, Li- bónyi. Én cselekedetének célját, igazi célját akartam elvenni magától. A reményt. (Halkan beszél, szinte suttog.) Igaza van. (Megemeli hangját.) De én mégis óva tintem ... Ne legyen hiú! Ha maga most csak a hősi halált vállalja — ezért sokan megfizetnek ... Még egészen ártatlanok is .. . Maga katolikus . . . Nem fél az istentől? Egyházától? LIBÉNYI: A császár egyházamnak új jogokat adott... a protestánsoktól pedig elvette ... szégyellem magam egyházam helyett is. Most példámon megláthatják, nam minden ikatoldkus a császár híve. KAPITÁNY: Ezt sose hitte senki. Sok katolikus pap került bajba 48 miatt. .. Makk József-féle felkelésben is, pedig ők már csak a holtak békéjét riogatják puskájukkal ... S egy fáradt nemzet nyugalmát . . . Ahelyett, hogy erőt gyűjtené- nek, hogy építsék a házat. . . LIBÉNYI: Ki az a Makk József? KAPITÁNY: Kossuth apánk ezredese. (Gúny.) Valamikor cfe-val írta a nevét. Mack! Egy betű változtatásért vért, életeket dobott oda ... Nem a sajátját, mert ő elmenekült! De társait letartóztatták, még az ártatlianablbját is ... Börtönben ü'nefc, de miivel maga most ilyen feszültséget teremtett, majd a belüket is kiontják, Libányi! Átvágják a torkukat! Keresztre feszítik őket! Magát pedig átkozni fogják még haló porában is! Az utódait is ... A Magdó gyermekeit... LIBÉNYI: Meglehet, Magdó nem is testvérem. Csak névéit gyerek. KAPITÁNY: Mindegy, Libónyi! Lesz más utódja ás! (Kis csend.) LIBÉNYI: Én megértem őket. . . Talán ők lis megértenek majd engem ... a legjobbak ... Ahogy ők életüket féltették, úgy féltem én .. . nehogy kivesszen minden méltóság e tájon .. . (A kapitány kirohan.) (Csend. A Kapitány lassan bejön. A székre rogyik.) KAPITÁNY: Most már csak röviden. Röviden. Megbánta tettét? LIBÉNYI: Meg. KAPITÁNY: Miért? LIBÉNYI: Az a másik úr azt mondta, így enyhítést kapok. KAPITÁNY (rekedt): Mit ért enyhítésen? LIBÉNYI: Nem is tudom. KAPITÁNY: Fejezzük be . . . fejezzük be ... mit ért rajta ...? Hogy a kötél általi halált átváltoztatják golyóra? Azt. . .? LIBÉNYI: Nem . . . KAPITÁNY: Életfogytiglanna? LIBÉNYI: Tudom, hogy kivégeznek. KAPITÁNY: Honnan tudja?! (Szinte gépiesen.) LIBÉNYI: Megöltem a császárt. KAPITÁNY (ingerült): Akkor mit ért enyhítésen? Mit? LIBÉNYI (nyel egyet): Hogy ... szégyenbe ne keverjenek. KAPITÁNY: Miféle szégyen? LIBÉNYI: Ne hallgassák el igazi céljaimat. Az újságok tisztességesein írják meg rólam, ki vagyok, mit akartam. Ne írják, hogy szüleim a hibásak, vagy a társaságom ... az őseim . . . Szüleim, rokonaim jóra neveltek mindig .. . KAPITÁNY: És a nővére? LIBÉNYI: öt szépsége elkapatta, s mivel korán elkerült, nem vigyázhattunk reá... Öt se hozzák hírbe. Ne essék róla szó... KAPITÁNY: És Hilde? LIBÉNYI: Még gyümölcsöt /is alig loptam. Kisgyermekként... Egyetlen vétkem ez a lány ... Érte is megbűmhődtem. KAPITÁNY: És még miért? LIBÉNYI (kis csend után): Az a kés volt az én szabadságharcom. 311
