Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 3. szám - Mojzer Miklós: 15-20. századi remekművek Thyssen-Bornemisza báró gyűjteményéből

két”. Nos, ami nincs a .műpiacon, és a kinti múzeumokból vagy magángyűjteményekből is hiányzik, az egyszerűen nem is létezhet a külföldi értékelésiben. A versenyen nem indult sportolónak nem lehetnek elismert eredményei. Ezért örülni szoktam, ha idegenbeli és tekintélyes kiállításán magyar mű kerül elém, mert sokkal nagyobb siker bármely művész számára állandó kiállításon szerepelni kinti „hiteles helyen”, mint önálló monografikus „múzeummal” büszkélkedni itthon. Ez az itthoni múzeum legtöbbször valóban a világ legnagyobb X-művész múzeuma, sőt többnyire olyan nagy, hogy máshol állandó kiállításon egyetlen további műve sem látható X művésznek: valahogy minden egyetlen egy helyre szorult. Nagyon rossz, ha nemcsak egyén, de közösség is ilyen sorsra jut, mint az a pénz, amit nem váltanak be másutt, csupán a helyi társasjátékban. Megfelelő kiállítások lazíthatnak ezeken a görcsökön, s ennyiben a luganói kiállítás is a jó állásfoglalásokhoz tartozott. A luganói katalógus színes reprodukciói pedig — ismereteim szerint — az eddigi legjobbak voltak az ott kiállított magyar és külföldi képeinkről.

A budapesti—szombathelyi kiállítás anyagi oldala is meggondolandó. Egyike volt a legdrágább múzeumi kiállításoknak. Roppant biztosítási összeg, állandó fegyveres őrzés és kíséret, csomagolások, technikai biztosítások, különleges szervezőmunka áll mögötte. Mindez kölcsönösségi alapon ment a magyar cserekiállítással párhuzamosan, s a magyar félnek volt olcsóbb, mert a katalógusok és plakátok teljes előállítását, a színes fényképezésekkel együtt, a luganói fél költségén Milánóban és Zürichben végezték. A magyar kiállítást Luganóból elkérte a nürnbergi Germanisches Nationalmuseum, és ő is készített róla egy német változatú katalógust. Nürnberg ugyancsak két hónapig tartotta nyitva a bemutatót, mint Budapest vagy Szombathely. A harmadik fél közbaléptével a magyar fél részére végső soron a költségekből jelentős rész megtérült, mert az Állami Biztosító „biztosított”. Világot járni drága a honpolgárnak is, és jóval drágább a műtárgyaknak — de mindenképpen eredményes, jó dolog.

25fi