Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 3. szám - Visky András: Ősz, ősz (vers)
kiút zsákutcába torkolló hajnalok pírját megszállott gyufacímkagyűjtő rendszerezed kulcsra zárod. Ami magyarázatra szorul: önmagád mikor írod a verset élével a nyakad elé! VISKY ANDRÁS ŐSZ, ősz ősz, ősz, üres szállodákba vonulnak a költők, altatók és szelíden csillanó üvegek között üldögélnek, átkopogpak a faliakon egymásnak vagy lehet csak szúnyogokra és legyeikre vadásznak, merthogy nem tudnak meglenni élet-halál harc nélkül és ritkán adatik meg üldözőnek lenni, ritkán, ritkán, miáltal a szúnyogok, a -legyek, na meg az altatók és a szép egyiptomi királyné nyakú üvegek társasága a -szellemi egyensúly feltételei, és lassan megtelnek a falak bogarak szétfröccsent tetemeivel, színes páráló függőleges harcmezők, a tenyér és a fal harapófogójában szétpriocoit röpködő páncélkoosik, repülőgép rajok és kötelékek, hogy szömyülködne Szendrey tanár úr, a biológiai tudományok summa cum laude doktora, hát így kell preparálni a rovarokat? kitől tanultad -ezt, fiam? és -sértetten összehajtogatná a szálloda -falait, mint egy zsebkendőt, disznóbőr táskájába tenné, majd oldalazva bevonulna a -szertárba és még m-egtmentené az épségben maradt szárnyakat, lábakat, -tapogatókat, antennákat, nadaremyőfcet, pánoé-llemezeket, üres -szállodákba ülnek a költők, hét így kell preparálni -az „életet”?, sosemvolt arcokat, -soha meg nem történt történeteket találnak ki, leírnak ©gy szót: TE,
