Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 3. szám - Nagy Miklós: Arany János a Bánk bánról (tanulmány)
NAGY MIKLÓS Arany János a Bánk bánról 1. Egy félbehagyott, egyéni módszerű dolgozat Arany szép karácsonyi ajándékot kapott 1858 decemberében: 15-én ugyanazon az akadémiai közgyűlésen előbb levelező, majd rendes taggá választották. A Bánk bánról írt tanulmánnyal akarta székfoglalóját megtartani, de jól haladó s mintegy 70 nyomtatott lapra rúgó dolgozatát befejezetlenül tette félre még 1859 eilső felében, megtudva, hogy Gyulai Pál szintén e rétbe vágta kaszáját (Arany iKrk X, 613.). Elhatározása nem pusztán baráti előzékenységből fakadt, hanem akkori beteges állapotából is: gyanította, hogy egészséges, mozgékony, fiatalabb 'barátja nála hamarabb megbirkózik a feladattal. Szilágyi István egyik levele nyomán arra is gondolt, az epikus költészettel való foglalkozás jobban illik hozzá. A témaváltás gyümölcse az irodalom- tudományunk históriájában mérföldkőnek számító Zrínyi és Tasso. Ez hangzott el még 1859-ben székfoglalóként, míg a korábbi kísérlet fiókja mélyére került, s onnét csak 1879-ben jutott a közönség elé a Prózai dolgozatok ívein. A fogadtatás elismerő volt, bár bizonyára más a légkör akkor, ha nem tizenkilenc esztendővel Gyulai értekezésének megjelenése után veszik kézbe a bírálók. Sokban hasonlított egymáshoz a két tanulmány, s a kortársak, sőt az irodalomtörténészek többsége is inkább a hasonlóságokra, mint az eltérésekre ügyelt. Pedig ez a torzó 'igen egyéni módszerrel készült. Szerzője lemondott az akkor divatos életrajzi megközelítésről, műfaji, műfajtörténeti tárgyalásról. Mindez tudatos válogatás, koncentrálás eredménye, nem magyarázható a befejezetleniséggel, amelyről természetesen nem feledkezhetünk meg ítéletünk megalkotásakor. Az évtized vége valóságos reneszánsza Katona József szellemének. Éppúgy tanúsítja ezt nagy tragédiájának két új kecskeméti edíciója Horváth Dömétől <1856, 1860), mint a Bánk bán előadások újbóli engedélyezése a Nemzeti Színházban 1858 márciusában. Feltűnő, hogy a költő meg Gyulai mellett Szász Károly, továbbá a Petőfit felhígító Székely József is nagy érdeklődéssel fordul a lassan már magyar klasszikusnak tartott alkotó felé. A Toldi írójának erős vonzalma Katona József iránt azonban akkor 'már jó két évtizedes: „[...] különös, hogy egy bizalmas körben (1836) Bánk bán-t elébe tevém Stibor-nak”, vallja 1855 derekán, sokat idézett önéletrajzi levelében. Tanulságosak 1845 decemberében Szilágyi Istvánhoz intézett sorai, amelyekben a romantikus színműírók meglepetést hajszoló „előre nem látott [...] deus ex machi- nái”1 felett tör pálcát. Victor Hugo Angeíójával szemben itt a „Macbeth, III. Richard, Bánk bán” hármasa testesíti meg szemében a helyes fölépítést. Szász Kérolytól tudjuk, hogy Arany nagykőrösi irodalomóráin se feledkezett meg nemzeti tragédiánk fejtegetéséről, gondosan kiválasztva a serdülőik érettségének megfelelő tanári módszert és a szemelvényeket.2 Ez az egyenletes léptű, minden homályt eloszlató elemző metódus elkísérte a Bánk bán tanulmányokba is (amelyeket olykor csupán Tanulmányok gyanánt emlegetünk majd). Ha e nagy értékű torzó műfaját kívánjuk meghatározni, először csupa tagadó definíció juthat eszünkbe: nem költői arckép, nem esik benne szó Katona József életéről, jelleméről, koráról Még kevésbé pálya rajz vagy összehasonlító dolgozat, hiszen híjával van a világirodalmi összevetéseknek éppúgy, mint az egyéb Katona-művekre történő utalásoknak. Nem érinti a színpad ravitel kérdéskörét sem, jóllehet a IV. fejezet (Gertrud jelleme) lezárásából kitetszően a szerzőnek nagyon is lenne mondanivalója e tárgyról. (Az 5. felvonásról — Katona szóhasználatában „szakaszol 38
