Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 2. szám - Kovács István: Ryszard Kapuścinski: A sahinsah, Alexandru Ivasiuc: Előszoba, - Mars irgalma
fel. Aki a szeretet, a szerelem megváltó hatalma ellen fellép, az sajátos módon önmagát is pusztítja, elpusztítja. Az ezredes lesben álló tisztiszolgája a „szabadulás" előtt végez a „baraoktolvaj”-jal. Eliszaveta ezredes-férje pisztolyával lövi agyon magát — Emílián Sztanev az élőbeszéd egyszerűségével, hitelével meséli el ezt a kelet- közép-európai shakespeare-i történetet. Feszültséggel teli árama magával ragadja az olvasót — s a kési elletett hatás példájaként — azután is elébe orvényli hősei jellemét, arcát, miután letette a könyvet. A kötet első voltaképpeni háborús összecsapást megjelenítő novellája Jordan Jovkov A fehér lovasszázad című rövid írása. Aki nem olvasta a Birtok a határon című regényét, vagy az Albena címmel megjelent legutóbbi elbeszéléskötetét, azt is meggyőzheti ez a pár oldal írója nem mindennapi tehetségéről. A 20. század első felének legjelentősebb bolgár prózaírója filmszerűen, pazar nyelvi gazdagsággal, -költői- séggel hozza mozgásba az expresszionista hangulattal átitatott frontvilágot, az élet és a halál közötti pillanatok álomszerű lebegését: „A lovak szeme ragyogott, fülüket hegyezték, s foguk közt megcsiikordult a zabla, habos nyáluk lecsorgott a földre. Megértettem, hogy a külső nyugalom ideges feszültséget takar, a hatalmas életerő áradását, mintha az állat a saját akaratából, tudatosan s készségesen válalná az erőfeszítéseket, mintha megérezné lovasa kívánságát, s tudná, mit vár tőle. Ez az ideges, rejtett feszültség a katonákon is meglátszott. A század mögött, kissé oldalt, állt az őrmester. Lova kinyújtotta nyakát, mint a hattyú, s úgy ficánkolt, feszített, mint a cirkuszi paripák. (...) Néztem a lovaik s lovasok ideges remegését, az izgalom, mint hatalmas hullám, futott végig rajtuk. De külső nyugalmuk nem bomlott meg. Az őrmester parádézó, táncoló paripája kétszer is felágaskodott hátsó lábára, de nem mozdult helyéről. Lovasa nyugodt, szigorú arccal meredt előre. Magas, éneklő hangú parancsszó hangzott el. A század megrázkódott, megremegett, megmozdult, s a különféle lárma összevisszaságából felhallatszott a lovak patáinak súlyos dobogása, megcsörrent a lószerszám, suhogva repültek ki a 'kardok, s türelmetlenül nyerítettek a lovak. A csapat összevegyülve mozgott, de nemsokára az egész század a szabadba ért, s hosszú fehér vonallá fejlődött fel.” Meglepetés Ljuben Dilov August hősi halála című novellája is. Szuggesztív érzék- letességgel mutatja be, hogy a totális háború hadigépezete miként emészti fel a népet, olyannyira, hogy a férfi nélkül -maradt asszonyok végül már a falu megvetett bolondjára is ráfanyalodnak, sőt még harcot is vívnak érte, míg őt is be nem hívják katonának; leendő „hősi halottnak”. Egy prózaantológiát már négy igazán jó novella is „elvihet”, de a Mars irgalmában ennél több a jó alkotás. A sikeresebb írások közé tartozik Georgi Sztamatov Di- mo, a csicskás, Elin Pelin Találkozás, Georgi Rajcsev Az anya hite, Dobri Zsotev Ayse című elbeszélése is. Így a Mars irgalma a bevezetőben jelzett előítéletünk ellenére is meggyőzően jó kötet; -nem „kompromittálja” a bolgár prózáról az elmúlt másfél évtizedben kialakult kedvező képet. Ez a bolgár irodalom hazai népszerűsítőinek is érdeme, akik az elmúlt évtizedekben a bolgár literatúra legjobb alkotásait igyekeztek megismertetni a magyar olvasókkal. A válogató-szerkesztő Tabák András élt a lehetőséggel, s jó ráérzéssel emelte a kötetbe a fordítók által asztalra tett java írásokat. Ez persze még nem jelenti azt, hogy a kötet egyenletesen jó színvonalú. Akadnak benne gyenge novellák is. Nikolaj -Pavlov Rendjeíekjének naivitása még csak feszélyező, Rosko Szugarev A törzsőrmester és a nap című elbeszélése idegesítő, mert ha nem .lenne az utolsó bekezdésben oly rejtetten didaktikus, még jó írás is l-ehetne, Emil Manov Katonák beszélgetnek című novellája már egyenesen elszomorító. A bajtársa menyasszonyának levelet hamisító katona esete évszázadok óta ismert, konfliktusteremtő történetet ír újra — rendkívül gyatrán. Dimitar K-nasztev Az eltávozás című írásában is csak az alkotói szándékot dicsérhetjük... Az erkölcsöt kompromittálja, amikor az erkölcs vízfejűséggel párosul... A Mars irgalma mindezek ellenére olvasásra érdemes. (Zrínyi Katonai Kiadó, 1983) 192
