Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 2. szám - P. Müller Péter: Megsokszorozódás és eggyé válás (Örkény István: Pisti a vérzivatarban)
A négy Pisti — eltérő funkciói mellett — közös jegyekkel is rendelkezik. Örkény különbségüket és összetartozásukat egyaránt hangsúlyozza. A négy Pisti kölcsönös viszonyrendszerében a „fő” Pisti áll a középpontban, három magatartása csak őhozzá (egymáshoz viszont nem) kapcsolódik. E Pistihez fűződő kapcsolatok középpontjában a születés-balál-feltámadás folyamat előmozdítása áll. A magatartás-Pistik vagy kü- lön-külön, vagy együttesen asszisztálnak Pisti megszületéseihez és meghalásaihoz. A koncepciós per az egyetlen, ahol mindhárman fellépnek Pisti ellen, és Pisti végső megszületése, önmagára találása az a pillanat, amikor egyikük sem nyújt segítséget neki. 3. Rizi a darabban az egyetlen nő (és Pistin kívül az egyetlen alak), akinek neve van. Első megjelenésekor Pisti így jellemzi: „Eleinte csak takarítani járt. De addig főzött, mosott, foltozott rám, míg a testem tartozéka nem lett.” Később ezt mondja róla: „ő nem tud semmit, de ő is én vagyok, az én szerencsétlen énem, a balsikereim.” Ezekből a kijelentésekből látható, hogy Rizi is része Pisti megsokszorozódásának, vagyis ő is Pistinek egy aspektusát jelenti (a mamatar,tás-Pisitikhez hasonlóan). Rizi exponálja a drámában a megsokszorozódás problémáját, ő „jósolja meg” Pisti megszaporodását. A drámában ez Rizi első jóslata, ami azonnal meg is valósul. Ö a műben elsősorban a túlélés segítője, Pisti halálai után mindig jelen van feltámadásakor: a-Duna-parti kivégzés után ő segíti föl Pistit; ő tudatja vele (tévesen), hogy kik nyerik a háborút; ő biztatja a szülőket a második rész elején Pisti újabb vi- lágnahozatalára; a koncepciós per után ő dobatja el a többi Pistivel az orvosságos fiolát, és Pistinek „még egyszer, utoljára, felkínálja a választás jogát”. A Messiás- jelenetnek ő a liturgia-mestere és protokollfőnöke. Tevékenysége mindvégig közvetlenül Pistihez kapcsolódik, de közvetve a darab valamennyi szereplőjének sorsára hatással van. Az ő alakjában a paradoxont Örkény úgy jeleníti meg, hogy Rizi a múltat és a jövőt folyamatosan összekeveri. Jóslataiban, vízióiban olyan elvont képek jelemnek meg, amelyeket — analóg módon — több konkrét esetre is lehet vonatkoztatni (ilyen például a kémény'— kút analógia). Mivel Pisti — amint a neve is mutatja — még csak „gyerek”, még nem felnőtt, ezért indokolt ebben a világban szüleinek megjelenése is. A Mamának és a Papának az a szerepe a műben, hogy Pisti felnőtté válását segítsék és létének állandóságát biztosítsák. Nem egyenrangúak: a Mama intenzívebb szerepet játszik, ö az egyetlen, aki a darab során nem vált alakot (még a Papa is átváltozik egyszer: utoljára főrabbiként bukkan fel). A Mama áillandósága szoros kapcsolatban áll Pisti önazonosságkeresésével. Pisti önmagára találása is annak következtében történik meg, hogy a Marna megmutatja neki a Pistit kereső apróhirdetést. A szülők a felvilágosításkor (felnőtté válás!), a Rizi megjósolta megsokszorozódáskor, a vákuum-Pisti megszületésekor, végül Pisti eggyé válásakor vannak jelen (valamint a kivégzósi jelenet tömegében). Az utolsó világópítő szereplő a Szőke lány (a további alakok kiegészítői a mű világának). Ö részben Az ember tragédiája Évájával rokon. Két fő vonása van: egyrészt ő a Pisti magánszférájában ilyen-olyan szerepekben felbukkanó nő, másrészt az átpolitizált jelenetekben döntően negatív magatartást képvisel. Ugyanakkor — a többi főalakhoz hasonlóan — Pistinek egy alapélményét is megismétli, amikor azt mondja: „sose hittem, hogy létezem.” Ez pedig azt mutatja, hogy egyrészt ő is részese Pisti megsokszorozódásának, másrészt, hogy Pisti alapvető (nem)létélménye nemcsak Pistié, hanem mindenkié. Ám „hiába minden szerep Pistié — írja Balassa 'Péter —, mindez nem mindenhatóság, hanem a semmiség kompenzálása.” És hiába mindenki Pisti, mert ezzel mindenki csak hiányzó egyediségét, létének nem-autentikus voltát fogalmazza meg. A megsokszorozódás stációi, melyeken Pisti a darab folyamán végig megy, egyrészt a mű dinamikájában mutatják fel a megsokszorozódás élettényét (hiszen ezek a stációk nemcsak egyszer vezetnek el a halálig és a feltámadásig, hanem töbször is), másrészt Pisti „ismétlődése” a darab szerkezetének, a műbeli világ struktúrájának is központi rendezőelve. A szereplők áttekintése során láthattuk, hogy Pisti alakjának 186
