Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 2. szám - Fekete Mária: Thracia Pontica III. (Konferencia a görög gyarmatosításról)
tartóssá tette. Mindannyian szép emlékekkel és új ismeretekkel gazdagodva tértünk haza a kollokviumról. A konferencia magyar résztvevője — e sorok írója — a Dunántúl pontusd (a Fekete-tenger ókori neve) kapcsolatairól beszélt. Ez a terület ugyan távol esik a klasszikus mediterrán kultúráktól, de az itt előkerült leletanyagban számos olyan jelenségre figyelhetünk fel, amelyek nem magyarázhatók valamilyen szintű mediterrán kapcsolatok nélkül. A közép-európai régészeti terminológia szerinti későbronzkortól (13—8. század) megszaporodik a hegyeken épült, polis-kezdeményeknek tartható földvárak, „városok” száma. Ezek egy részében a mediterrán jellegű teraszos építkezés, a kyklopikus kőfal és vályogtégla-épület maradványok is napvilágra kerültek. Ezek közül a lelőhelyek közül Velem-Szentvidet kell elsősorban kiemelnünk. Az eddig ismert legközelebbi vályogtégla-építkezés Kastanasban (Makedónra) 'és Szmirnában (kisázsiai tengerpart) jött napvilágra. Velem-Szentvid időben összekötő kapcsot képez; a görög lelőhelyeken a vályogtégla 10—7. századi rétegekben fordult elő, Velemben 8. századi, Szlovákiában 7. századi és a Duna felső folyásánál, a heuneburgi várban az erődítés 6. századi periódusa épült vályogtéglából. A kora vaskor kezdetén, a 8/7. században területünkön erős ai-dunai hatással számolhatunk. Az Alpokalján a Basarabi-elemek jelentkezése a legszembetűnőbb. A kivitelében és diszítőmotívumaiban rokon kerámián azonban megjelenik a görög késő- geometrikus vázafestészet jó néhány eleme is. A kelet-alpi területeken a sávokra osztott geometrikus minta közötti képmezőben fríz-szerű jeleneteket látunk: lantjátékos, lovas- és kocsiábrázolás, szövés-, fonásjelenet, áldozati jelenet, birkózás és adoráms alakok. A díszítőmotívumok között központi helyzetben néha sakktábla-minta látható, amely az athéni Dipylon temető nagy síredényén lévő halottsiratás és gyász- menet-ábrázolással hozható kapcsolatba. A kockás lepel az elhunyt ravatal-kendőjét jelképezi. Az ábrázolások tartalmi hátterének feltűnő hasonlóságával szemben a kivitelezésük és a különböző ábrázolás- és abszrakcióformák arra utálnak, hogy nem számolhatunk közvetlen görög kapcsolatokkal, hanem közvetítő területek tevékenységét kell feltételeznünk. A kettős háromszöggel ábrázolt kelet-alpi sematikus lóalakok (Unterzögeirsdorf, Nővé Kosariská, Bad Fischau, Sopron-Váris hegy) a Basarabi kultúra lóalakjának felelnek meg. Az emberábrázolások között a vonalas rajzú férfialakok a Basarabi kultúra (eddig egyetlen) emberaliakos edényével rokon birkózás-jelenetén kívül háromszög-testű, adoráns, stilizált fülbevalójú nőalakok jelennek meg, amelyek kétségtelenül a bulgáriai Rabisa melletti Magura-barlangban feltárt festményekkel pérhuzamo- síthatók. Az egyéb díszítőmotívumok közül a máltai -kereszt, a ferde S-motívum és spirálminta, a rombusz-testű madáralakok is az Al-Duna vidékéről származnak. Gallus Sándor már ia harmincas években felfigyelt a soproni leletekkel kapcsolatban -a Kaukázus vidéki állat- és emberalak ábrázolások hasonlóságára. A kaukázusi kerámián is láthatunk adoráns gesztust és kettős háromszög alakú testet, máltai kereszt mintát, s a keretező vonal — kelet-alpi területek kerámiáihoz hasonlóan — gyakran pontozás. A. Vulpe szerint a Basarabi kultúra mészbetétes díszítésmódja a a Kaukázus-vidék hatására alakult ki, ugyanis ott ez a díszítés korábban jelentkezik. Vulpe a soproni és burgenlandi lelőhelyek Basarabi-kerámiáját az ezen a környéken folyó intenzív vasfeldolgozással hozza kapcsolatba. A kelet-alpi területeken előkerült festett kerámiákat gyakran díszítik .az egy vonallal meghúzott meanderek különböző alakú mintái. Ez a vonalas díszítés keleti görög eredetű, szemben az attikai, kettős vonalközben isávozott rajzú meandarekkel. Az Alpokalján előkerült bepödrött végű svasztika-motívum is a rhodoszi és számoszi -kerámia díszítményeit utánozza. Ugyancsak a keleti görög területekről kerülhetett a ferde S-minta a Basabari kultúra motívumkincsébe. A koravaskori kultúrák ritka ékszerei a ikorongfibulák. A kevés tárgy nagy földrajzi szóródással került elő. A ikisázsiai tengerpart és a görög szigetvilág fibuláit 172
