Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 2. szám - Kompolthy Zsigmond: A rejtőzködő főmű (Néhány szempont Krúdy Boldogult úrfikoromban című regényének elemzéséhez)
Flaubert híres, „A felhasogatott síkság bizonytalan romhalmaznak látszott” kezdetű Párizs-víziójával, az Érzelmek iskolájából.) „Temérdek kocsi volt ebben a szűk utcában; mindenféle kocsi volt, amely a város területén feltalálható. Nagy málhásszeke- rek mentek vagy jöttek, mintha itt keresnék azokat a raktárakat, ahol szállítmányuktól megszabadulhatnak. Minden bolt előtt kézikocsik voltak felállítva, amelyekre reggeltől estig pakoltak, mintha egyetlen nap alatt akarna elköltözni az egész utca helyéről. Postakocsik állottak, amelyek kifogyhatatlanul ontották belsejükből a csomagokat, amelyekben talán a földkerekség minden portékáját ideszállították. Citromos-, narancsos-, fügésládák tornyosultak a nyitott kapus udvarokon. Megszakítás nélkül következett egyik boltajtó a másik után, mindegyikben más portékát árultak, csak a boltosok voltak egyformák, akik emyős, puha sapkáikban itt jöttek a világra, és itt öregedtek meg. És az omnibusz úgy haladt ebben a zűrzavaros, látszólag fejveszett utcában, mintha nem is törődne az emberekkel, akik keresztül-kasul mászkálnak az úton, átbeszélgettek egyik oldalról a másikra, terheket cipeltek, kocsikat igazgattak, gyerekeket vezettek, kirakatokat nézegettek, tettek-vettek, serénykedtek, mintha ez a nap volna az utolsó, amikor a Király utcában vásárolnak.”42 Ez az egyetlen város-leírás a könyvben, a többi helyszín már zárt, menedékház. Teljesen egyértelmű, hogy ez a városkép az apokaliptikus, haláltáncos ábrázolás felől van megformálva, az embereik tébolyult tevékenysége mögött a félelem áll, hogy talán „ez a nap az utolsó”. Ezzel a kétségbeesett tevékenységvággyal, amely szorongásból fakad, áll szemben a regény hőseinek szintén kétségbeesett semmittevése, végletekig szabályozott és megformált tétlensége, amely mögött lismót csak a szorongás áll. A gasztronómiai közösség egyedeinek értékrendszere szerint ebben a városban a téboly üfött tanyát, ők biztos és kétségtelen értékeket védelmeznek a „hivatalos durch- miarsok” betantásávál. Csak az alkonyati tisztánlátás óráiban veszik észre, hogy ők is az ördög hálójába estek, „útjuk biztos vége és egy esélye a halál” (Babits); „És már Piac is, ez a változatos kódhely, menőfélben volt... Piac öntudatos ember volt, tisztán látta a helyzetet, hogy ő már innen csak egyenesen hazamehet, haza, abba a reménytelenségbe, ahol nem várakozik rá senki, legfeljebb a halál.”43 A patriarchális viszonyok ápolása (Dallosi, a pincér bejegyzi noteszába, hogy ezentúl a Dorottya-nap is „félhivatalos lumpidő”), a gasztronómiai közösség mindenáron való fenntartása létkérdés ezeknek az embereknek az ellenséges Várossal szemben. Az idézett város-leírás teljesen elüt a regény stílusirétegeitől. A hosszú felsorolások, a rengeteg cselekvést jelző ige, a torlasztott és fulilasztó leírás az a hatás, amelyet ez a város az omnibusz utasaira tesz. A nagyvárosi Budapest csak valamiféle távoli ágyúdörgés, amely beszűrődik a kocsmaablakon. Inkognito és hanyatlástörténet Az elemzés során úgy tűnt, hogy az inkognitós eljárás a regény emíberábirázolásániak, cselekményvezetésének, „konfliktusainak”, vagyis egész kompozíciós formálásának alapja. Vizsgáljuk meg a kérdést 'közelebbről! 1. Az álnevek és a nevek kérdése Már egy figura bemutatásának legprimitívebb fokán az iinlkognitó-kérdéshez jutunk. „Ki volt lovag Tokió?” — teszi fel a kérdést egy helyen Krúdy, és a befogadó vele együtt kérdezheti: kik ezek az emberek valójában? Nevüket nehéz lenne megmondani. Kacskovicsnak nem ismerjük a keresztnevét, Pista úrnak, az elnöknek viszont a vezetékneve titkos. Az egyik mellékszereplő, a művirágkereskedő, Lorsi Emil- né néven vezeti üzletét. Egy másik mellékszereplő, a kis krákéler, az elnök társaságának szinte láthatatlan mellékbolygó ja, egyáltalán nem'visel semmiféle nevet. Távozása a vendéglőből meglehetősen titokzatos: „az a névtelen krákéler, akinek hangját történetünkben többször hallottuk: nyomtalanul tűnt el.”44 Az elnök társaságának 167
