Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 2. szám - Fabó Kinga: Pluralitás és anekdotaforma (tanulmány)
lítettsége, túldíszítettsége a dolgok, emberek kiürülését, /kiüresedését eredményezi és mutatja meg. Nála tehát az üresség, az idegenség, a semmi nem előfeltevés, nem a priori kiindulópont, hanem végeredmény. Egy olyan folyamat eredménye, amelynek minden lépését mi, olvasók is végigkövetjük regényeiben. Stilizáltságának ezzel a nagyon sajátos és egyéni jellegével éri el azt, hogy mindent és mindenkit azonos módon kezel; azonos távolságra tart és tárol. Mondhatnám: használja, működteti szereplőit, és a szereplők is egymást. Szereplőd operációikhoz keresnek színtereket és személyeket. (Az operáció Pistol! saját szava a Napraforgóban.) Végül még a személyek és a tárgyak, az élők és a holtak közötti különbség is megszűnik, mert minden és mindenki azonos módon működésiekre redukálódik. Ezért nagyon gyakori motívum Kirúdynál az emberek és tárgyak egymásba való átalakulása, vagy a tárgyak önmozgása, öntörvényűsége: „az üveg minden látható érintés nélkül eltörik”. Az pedig már egészen természetes ebben a közegben, hogy emberek többször meghalnak, feltámadnak, kísértetté változnak, újra meghalnak stb. Így szűnik meg végleg mindenfajta különbség, illetve a különbségtétel elvi lehetősége is. Mint látni fogjuk, még a hasonlat, a hasonlítás nyelvi művelete is ezt a végső nivellációt, az üres egyformaság megteremtését célozza. Krúdy hasonlatai nem hasonlítanak, nem megkülönböztetnek, nem besorolnak, nem viszonyítanak, hanem nivellálnak. Végső soron tehát a stilizáltság magas foka és végig azonos jellege eredményezi azt, hogy Krúdynál minden és mindenki üres működésekre és üres jelenlétekre redukálódik. Ezeken az üres, de működő tárgy-embereiken üres műveletek folynak. Jellemző például, hogy az emléknek, pontosabban az emlékezésnek csak technikája van, nem tartalma. Krúdy soha nem az emlékkép tartalmát, hanem mindig kialakulásának mechanizmusát írja meg: lassú, gyors-gyors ritmusban. Ez a tánerit- musképlet az a folyamat, ahogyan az emlókkép, amely egy lassú, hosszú érlelődési folyamatnak, az emlékezésnek az eredménye, hirtelen bekereteződik, zárul, formát kap. Így véglegesül, és lesz tárolható, mint egy üres fényképkeret, amelyből hiányzik a fénykép, illetve amely bármilyen fényképpel kitölthető. Az emlókképnek nincs tartalma, illetve technikája a tartalma, hiszen a szereplők nem tudnak emlékezni, és nincs is mire. így ez a ritmus maga az emlékkép. Pontosan ugyanilyen mechanizmussal írható le az álmodásnak, vagyis az álomkép kialakulásának a folyamata is. Mivel nincsenek álomtartalmak, az álmodásnak is csak technikája van, és ez a technika maga az álomtairtalom, a lassú, gyors-gyors ritmus pedig az álomkép. Krúdy, mint Rilke is, szereti azokat a dolgokat, állapotokat, érzelmi és gondolkodási folyamatok végpontjait, »amelyek egy lassú érlelődési folyamat eredményeképpen jönek létre »egy hirtelen-váratlan zárással. Ezért gyakoriak nála a zárulás, a be- kereteződés, »a függés képei: akasztott emberek a fákon, »képek formájában a falakon is. A lassú, gyors-gyors »nemcsak az emléikkép és az álomkép kialakulásának a ritmusa (és egyben maga az emlék-, illetve álomkép), hanem annak a szándékosan elnyújtott, késleltetett, lelassított »haláltáncnak a ritmusa is, amely Krúdy regényeiben és regényei között is egyfolytában tart. Figyeljünk fed az újabb paradoxonra: hogy Krúdy az egyik legérzékibb írói technikával, a ritmussal elevenít meg egy mechanizmust, hogy a ritmus egy redukció eredménye. A lassú, gyors-gyors ritmusképlettel egyben Krúdy dassító-gyorsító írói technikája .is jellemezhető. Ez a technika elsősorban és -alapvetően lassít: a szándékosan hosz- szított mondatokkal, és a szándékosan hosszított, túlképzett szavakkal. Tudjuk, a mondat bármely nyelvben elvileg végtelen hosszú »lehet. A szó pedig a magyarban bizonyos határok között tetszés szerint hasszítható — képzővel, illetve a »képzés műveletének ismételt alkalmazásával. Krúdy bőven él ezekkel a lehetőségekkel, főleg az „üres szóképzésekkel”, mint például aludgat, vacsorázgat. Általában is rengeteg nála a gya- korító képzős »ige, a kicsinyítő képzős főnév és melléknév. Ezek nagyrésze a köznyelvben is „üres képzés”. Krúdynál pedig különösen az: magáért a képzés kedvéért tör- ténik a képzés. Az az ige például, hogy alszik, már önmagában folyamatos, kifejezi, 153
