Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 2. szám - Gyurácz Ferenc: Magyarság és szocializmus (Veres Péter politikai filozófiájának néhány vonása)
podás segítésével számottevő különbségekért hoz létre egyes rétegek anyagi helyzetében, de az így keletkező feszültségek levezetésére nem teremti meg a (politikai) feltételeket.14 Ezáltal az antikoillektivista hajlamok és tendenciák további erősödésének veszélye kísért. Ezek ellenszeréül Veres Péter — jobb híján — a világnézeti és erkölcsi nevelést ajánlja, a népi-nemzeti felelősség, g u v emaimemtál is gondolkozás tudati ráhatással való kialakítását. (A világnézeti nevelést mindig a legtágabb összefüggésben szemlélte, a társadalom teljes szellemi és erkölcsi „gondozását”, orientálását értette rajta. Ez a társadalom egyik legfontosabb és századunkban legidőszerűbb „élettani” funkciója, a ^tudatos lét”-hez vezető út döntő tényezője. A réteg, mely e funkciót betölti, az értelmiség. S a parasztíró, aki a néptömegekkel teljes azonoságot vállaló, őket vezető népi értelmiségi réteg kialakítását munkássága kezdetétől sürgette, a hatvanas években közírásának talán legszebb és legfontosabb lapjait írta a magyar értelmiség szerepéről, a „közéleti értelmiség” általa elgondolt eszményéről. A HATÁRON TÚLI MAGYARSÁG PROBLEMATIKÁJA Trianon utáni történelmünk egyik legneuralgikusabb és legösszetettebb kérdésköre, a határokon kívül rekedt magyarság problematikája nem kizárólagosan politikai természetű. Nemzeti kultúránk, egész nemzeti létünk alapjait érintő, egzisztenciális súlyú kérdéskör ez. Közvetlen vagy bonyolult közvetítésekkel érvényesülő, a határokon belüli élet szinte minden területére kiterjedő hatásait még iákkor is érzékelheti a külszín mögé pillantó érdeklődés, ha az irracionális ködleplet, mely e hatások és ellenhatásaik szövevényét ugyanúgy fedi, mint a kisebbségi élet kritikus tényeit, még nem is oszlathatta el a főként önmagán kívül álló okokból tétlenkedő elemző tudat. A magyar (és nem-magyar) kisebbségek helyzete: a legegyetemesebb értelemben vett humánumot kihívó és mérlegre tevő problematika, s .így még azoknak a szellemi és politikai erőknek is szembe kell nézniük vele, akik és amelyek egyébként a nemzetben gondolkodást mindenestül a múlt századi illúziók lomtárába utalnák. Veres Péter, .tudjuk, nem tartozott közéjük. Módunkban van tehát számba venni, hogy magyarságtudatának fő tartalmai milyen elvi és gyakorlati következményekkel jártak, és milyen állásfoglalásokhoz vezettek a határon túli magyarsággal kapcsolatban. A „magyarság”-ról, a magyar népről, „faj”-ról, nemzetről alkotott nézetei pillanatnyi kétséget sem hagynak az iránt, hogy Veres Péter magyarságszemléletének „földrajzi” határait nem felelőtlen imperialista politikusok piros cerzurája húzta meg. S ha a szellemi élet és a közvetlen társadalmi küzdelmek kereteit döntően meghatározták is az országhatárok, Veres Péter az etnikum határait elvileg fontosabbnak tartotta. Legnyilvánvalóbban ez a második világháború vége és a párizsi béke aláírása közötti időszakban írt cikkeiben mutatkozott meg, amelyekben — úgy is, mint a parasztpárt elnöke — a rendezés egyetlen igazságos elveként a néprajzi elvet nevezte meg. Minden más szempont igazságtalan. „Nekünk sincs jogunk a saját stratégiai védelmünk ürügyén a Kárpátok védelmi övezetén belül szláv és román milliókat állami keretünkbe zárni, de a szlovákoknak sincs a Duna ürügyén félmillió csallóközi és ha- tármenti magyart berekeszteni.”15 De így vélekedett korábban is. Részt vett a Márciusi Front mozgalmában, amelynek 1937-es 12 pontja a területi revízió igényének megfogalmazását is tartalmazta a dunai konföderáció kívánsága mellett.16 Mindazonáltal írásaiban az országhatárok dolga még érintőlegesen is alig bukkan fel, nem tartozik a legfontosabb és legidőszerűbb problémák közé. A kisebbségi magyarság sorsa elsősorban mint a magyarság fennmaradásának kérdése jelenik meg Veres Péter 45 előtti munkáiban. A kisebbségi lét még kézenfekvőbben tartalmazza a megmaradás követelményét. Ez a követelmény feladatokat ró az anyaország magyarjaira csakúgy, mint a kisebbségben élőkre. Az anyaország magyarságának legfontosabb feladata az új társadalmi rend kivívása, amely az ország tekintélyét és vonzását növeli a kisebhségi magyarok körében is. „Addig azonban az őszinte és igaz magyar nacionalistáknak, de főleg a kormányoknak az a kötelességük, 146
