Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 2. szám - Pomogáts Béla: Lengyel József (tanulmány)

meleg lírájában is kifejezi írójának humanista üzenetét. Ezekkel az elbeszélésekkel került Lengyel József modern irodalmunk legjobb novellistái közé, akinek nemcsak személyes életanyaga, hanem sajátos művészi módszere és prózatechnikája is van. Egyesíteni tudta a hagyományt és a modernséget, — mint Diószegi András rámutatott — a magyar realizmus egy oroszos komolyságai (Papp Dániel, Gozsdu Elek és az öreg Mikszáth nevével jelezhető) változatát éppúgy megtaláljuk nála, mint a modern próza epizódokban szervező, filmszerűen fogalmazó eljárásait.

Mit bír az ember?

A múlttal való számvetés filozófiai és művészi nyeresége, hogy Lengyel Józsefnek néhány lényeges erkölcsi igazságot sikerült megfogalmaznia, s hogy a dokumentálás szintjéről az egyetemesen érvényes jelentés magaslatára tudta írásait emelni. E nyereségeket kívánta gazdagítani az Oldás és kötés-ciklus elbeszéléseiben, valamint Űjra a kezdet (1964) és Trend Richárd vallomásaf (1964, eredeti címén Ante, apud ... ultra, trans) című regényeiben. Munkásságának teljesebb kibontakozását mutatta az is, hogy Mérni a mérhetetlent (1966) címmel megjelent műveinek kétkötetes gyűjteménye, Tükrök (1967), illetve Az őszinteség lépcsőin (1974) címmel közreadta irodalmi tanulmányait és publicisztikai írásait, továbbá sajtó alá rendezte újabb elbeszéléseit (Ezsau mondja..., 1969), ©migrációs emlékezéseit (Bécsi portyák, 1970), színjátékait, filozófiai dialógusait (Levél Arisztophanészhez, 1972), költeményeit (O, hit — Jeruzsálem, 1973) és bölcseleti célzatú meséit (Argonidész hajói, 1973). Űjabb művei általában visszatértek a fikciós fogalmazás eljárásaihoz, mivel Lengyel ezeket alkalmasabbnak vélte az általános körben érvényes jelentés kifejezésére, mint a dokumentumokat. Stendhalt választotta mesterének, nem eseményeket és történeteket akart ábrázolni, hanem emberi viszonylatokat, ember és világ, ember és társadalom konfliktusának mélyebb igazságait. Mestere egyik mondását idézte: „Nem lehet eljutni az igazsághoz, kivéve talán a regényben.” Ezért tett újra kísérleteket a regényműfajjal, ezért választotta a fikció általánosabb jelentést ígérő, noha talán könnyebben absztrakcióba tévedő módszerét.

E novellák és regények emberi viszonylatokat, morális problémákat vizsgáltak, az ember és az-élet esélyeit faggatták. Írójuknak a lét képtelenségét sugalló szorongással is meg kellett küzdenie. „Egy órám, egy napom, kiszakítva az egészből talán még logikus — olvassuk az Oldás és kötésben — mégis az egész élet egy óriási káosz.” Lengyelt megérintette az ismeretelméleti és ontológiái bizonytalanság, de szemben az abszurd irodalom híveivel, ő nem fogadta el ezt a bizonytalanságot, szorongásával szembe a küzdő értelem igazságát szegezte. „A fő kérdés 'és fő téma — írta egy helyen —: mi tartja életben a reményt? Erre a végtelenül nehéz kérdésre feleletet ad minden ember — azzal, hogy él. De felelni kell azzal iis, hogy eszmél.” Vagyis véleménye szerint mindig meg kell keresni az emberi tapasztalatok értelmét, meg kell küzdeni a lefegyverző félelmek ellen. „Attól a pilanattól fogva szabad az ember — mondja a Trend Richard vallomásaiban —, amint nem fél a haláltól, mikor tudja, hogy nem a halál a legnagyobb szerencsétlenség.” E szabadság pedig felelősségvállalást és cselekvést követel, az írónak ismét a régi eszmények: cselekvés, enkölcs, emberség viszonyán kell gondolkoznia. Lengyel József szerint a cselekvés határozza meg az embert, ez ad számára karaktert, s egyáltalában határozott létezést az esetleges és véletlen jelenségek között. A cselekvést azonban felelősségtudatnak és morális választásnak kell megelőznie, minthogy tetteink véglegesek és öröikéletűek: „hatásukban elpusztíthatatlanok.” Az embert nem tettei alkotják, múltját, cselekedeteinek öszegét ezért mindig magával viszi: „semmi nem múlik el — írta az Újra a kezdet lapjain. — Az ember magával cipeli a múltját a jelenbe, jelenét a jövőbe, magával cipeli az egész világot, és az egész világ magával görgeti őt.” A cselekvés fogalmának megközelítése a felelősség elvét is magában foglalja, vagyis morális kategóriára utal. Cselekvés és erkölcs egymást tételezi fel, viszonyuk (kölcsönös. Ez a felismerés öltött formát az Újra a kezdet konstrukciójában, különösen a figurák ábrázolásául