Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 2. szám - Kunszabó Ferenc: "Felséges Monárcha!..." - Bátor. Fejezet egy társadalomrajzból

sen. A fejlesztés tehát elmarad, de az e célra gyűjtött pénz is elfolyik, kézen-közön.) Szabolcs vármegye zárgondnokot jelöl ki, Finta Márton táblabírót, aki, hála a Sors­nak, ritka becsületes ember. És akar valamit: igazi jobbító reformer a Reformkor idejéből. Állandóan győzködi a bátoriakat, hogy ne hagyják el magukat, s a gazdál­kodást, a pénzügyeket néhány év alatt rendbehozza. Följegyzéseiből és jelentéseiből egyébként kitűnik, hogy nemcsak a Károlyiak és a város között vannak jeles ellentétek, hanem a református és a katolikus egyházköz­ség, a Kálvin-hitű régi lakosok és a katolikus meg görög-keleti telepesek, valamint a jobbágyok és a zsellérek, de a földmívesek és az újra feltünedezni kezdő iparosok között is ... Mélyen szabdalt, keresztbe-kasba részekre barázdált, egymás ellen acsar­kodó lakosság ez... Egymásba marnak, mert a hatalommal nem bírnak — s már nem is hiszik, hogy bírhatnak. Jellemző például, hogy mikor 1838-foan az uradalom meg­támadja a város addig sem zavartalan ugarlegeltetési jogát a majorsági földeken, akkor Bátor pert indít ugyan, de még az első tárgyalás előtt kiegyezik. Előnytelenül, persze: ismét szűkebb térre szorult életük. S talán e sorozatos, soha nem szűnő, és a tudatba, a létekbe is behatolni kezdő szorultság-érzetnek tudható 'be, hogy Bátor la­kói csak igen kis mértékben vesznek részt az 1848—49-es szabadságharcban. Korábban, láttuk, ákár társadalmi mozgalomról, akár össznemzeti erőfeszítést kí­vánó érdekről, volt szó, Bátor városa elöljárt, a táj gyújtópontja volt, évszázadokon keresztül. Viszont 1848. október 8-án, például a megyeszékhelyen, Nagykállóban a hon­védnek jelentkezők közül az orvosok 229-et tudták megvizsgálni. Ezek között a legtöbb kallói, nyíregyházi, kisvárdai, ófehértói — ám bátori egy, azaz egyetlen személy. Deák Ferenc az örökváltsági törvényjavaslat vitájában agy beszél 1834. november tizedikén az országgyűlésben: „Nem azért gyűltünk pedig itt össze, hogy a hasznos szabadságot korlátozzuk, hanem, hogy a szabadságot terjesztve, védve s erősítve, pol­gártársainkat boldogítsuk. Nem is új és szokatlan intézkedést akarunk mi ezen V. czikkely által béhozni, hanem azt kívánjuk nyilván kijelenteni, ami hazánk több résziben eddig is mind a földesunat, mind a jobbágyat boldogítva divatozott. Nézzük el bár országunk minden vidékin az örökösen megváltott községeket, tapasztalni fog­juk, hogy azok sokkal nagyobb sommákat tettek le földesuraiknak megváltás fejében, mint amennyit bármely vevő fizethetett volna, és mégis rövid időn terheiktől kitisz­tulván, most már szorgalomra, vagyonra, míveltsógre szomszédjaikat sokkal fölül­múlják. Nyert tehát a földesúr, mert vagyonát oly áron adta el, amilyet azért egyéb­ként nem kaphatott vollna; nyertek a jobbágyok, mert ők azóta kettőztetett ipairtkodás által tehetősek; de nyert la közjó is, mert ugyanazon föld a megváltással számosabb, vagyonosabb, míveltebb és elégedettebb polgárokat számlál. Nem említem sok más példák között, hogy Nyíregyházának örök megváltás által fölszabadult lakosi a Nyír­nek homokos földein mily derék s naponkint nevekedő várost emeltenek ...” S a korabeli anyakönyvek tanúsítják, hogy mily szapora volt a gyermekáldás Nyíregyházán abban az időben. A megye mai központja a Rákóczi-szabadségharc után több földesurat kap, köz­tük a Károlyiakat. Ezek egymás között nem tudtak megegyezni, s pontosan így jutott előnyökhöz, .majd örökváltsághoz a gyorsan fejlődő helység. Nyíribátor eleinte túl le­romlott s túl szegény volt ahhoz, hogy öröfcváltságra gondolhasson; de a fényes tör­ténelmi múlt is útját álta a gondolatnak: miért fizetnének, mikor szabadok — de a gyakorlati megvalósítás végig lehetetlen volt, mert város és uraság voltaképpen végig nem egyezett meg a jobbágyi állapot jogosságában, illetve annak mértékében ... Íme, a helyzet, mikor a fényes történelmi múlt akadályozza a szükséges és szerencsét ígérő kompromisszumot — ez is tanulságul kínálkozik. Tanulságul, utólag; mert ott és akkor, azzal a múlttal és tudattal Nyírbátor nem tehetett mást, mint amit tett. Ez volt megmaradásának kulcsa. De milyen volt, mi­ként alakult belső élete, a folyamatosság e főtényezője — fordítsuk ezirányba figyel­münket. Szabolcs vármegye közgyűlése az úgynevezett Októberi Diplomával kapcsolatban. Nagykállóban, 1861. február 18-án. 109

Next

/
Thumbnails
Contents