Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 12. szám - Fitz Péter: A magyar textil kalandjai (1968-1986) II., befejező rész
összegyűjtésével, visszatekintő, összegző módszerrel állt össze, így nem igazolhatta mindezt. Ennek gyakorlati következménye ténylegesen egy textiltörténeti kiállítás lett, szemben az eredeti elképzeléssel. Ez annál is inkább bosszantó, mivel az elméleti alaptétel helytálló annak ellenére, hogy a kiállítás maga nem igazolta. A lágy anyagokkal dolgozó művészet igazát sokkal inkább tanúsította egy sor egyéni kiállítás. Ezek ugyan időben és térben nem kapcsolódtak össze, így az állítást megint csak papíron lehet bizonyítani. Ha csak a 80-as évek egyéni kiállításait soroljuk fel — azokat, amelyek döntő eredményeket hoztak ebből a szempontból —, impozáns listát kapunk. Olyant, amelyet a kortárs művészet lényegesebb eseményei között feltétlenül szerepeltetni kell. Az 1980-as kiállításokról már a korábbiakban írtam: Kelecsényi Csilla kőszegi „Hasítások”, Lovas Ilona pécsi environmentje és Szenes Zsuzsa „Alma Mater” című burkolási munkája tartozik ide. 1982-ben Péreli Zsuzsa és Solti Gizella kőszegi kiállítása egyértelművé tette, hogy a gobelin technikai eljárása is tartogat művészi lehetőségeket. 1984—85 pedig végképp tisztázta ezt az önálló művészet felé ható folyamatot. Bajkó Anikó a Budapest Galéria Kiállítóházában töredékekből, „hulladékokból” építkező objekt-együtteseivel nagyművészeti vonatkozású, egységes gondolati sorra felfűzött kiállítást produkált. Lovas Ilona és Gulyás Kati 1984-es kőszegi kiállítása; ahol Lovas hét darab, kézzel öntött, nagy méretű papírtábla stációt állított fel. Az egyes táblákon növényi magokból és a papírt merevítő belső drótkonstrukcióból alakultak ki a felületen át-, meg átütő kereszt-motívumok. A többi táblán nem olvasható, inkább jelzésszerű Testamentum szövegek szerepeltek. Az utolsó tábla — oltárként — vízszintesen feküdt a földön, papírfelületéből fű sarjadt. Ez a „természet-pantheon” a természet-műtárgy viszony új fejezete. A műalkotásban a természet nem mint ábrázolás jelent meg, hanem önmaga a természet lépett elő műtárggyá, fi 20. század pusztuló biológiai környezetében élő művésze számára kötelező gondolat áll tevékenysége középpontjában: az életelemek és az ember kapcsolatrendszerének tönkretétele elleni tiltakozás. Valószínűleg nem véletlen, hogy egy olyan művész jutott el erre a gondolatra, aki az egyik „legbiológiaibb” alapanyagú művészet, a textil közegéből indult. A természetre és a Testamentumra utalás együtes hatása, a „keresztre feszített természet” allegória tökéletes formai megteremtése Lovas munkáját korszakos jelentőségűvé emeli. Gulyás Kati kőszegi párhuzamos kiállítása a valóság lenyomata — fotó — és el- leplezése — tüll — ellentétpárjára felépített gondolatsor. A fotókon megjelenő hétköznapi világ lenyomata groteszk — ezt aláhúzza a fekete-fehér felvételek színes kifestése —, míg a mindezt beborító, meg-meglebbenő tüllfátyollal lírai, elleplező hatásokat kelt. Elsődleges hatásában a textilszerűség ugyan erős, mégis, a megjelenített gondolatpárnak alávetett szerepet játszik. Kelecsényi Csilla „Angolfüzet” című kiállítása a budapesti Helikon Galériában az öntött papír és régi angolfüzet írott lapjainak kombinációja az eltakaró, összemosódó lágy anyag elképzelésén alapult. Az esztendő jelentőségében legkiemelkedőbb eseménye Gecser Lujza műcsarnoki „életmű” kiállítása volt. Itt összefoglalta a 70-es évektől napjainkig ívelő pályájának minden jelentős állomását, s a már ismertetett 1980-as velemi Tükörlabirintust újra felépítette — a nagyközönség tulajdonképpen itt láthatta — és kiegészítette 1983-as munkájával, a drapériaszobrokkal. „A képzőművészet története folyamán mindig különös figyelmet szentelt az emberi testet borító kelmének. A ruharedők, a drapériaesés ábrázolása, megjelenítése a szépművészetek szinte minden ágában jelentős szerepet töltött be. Csak éppen anyaga volt más: márvány, kő, fa, fém vagy festék. Gecser a drapériát eredeti anyagából készítette el, textilből. A formálás ugyanakkor szorosan kapcsolódik a szobrászatban felhalmozódott korábbi stilizálási módokhoz, ismeretekhez; drapériái gótikusak, barokk lendülettel teliek, vagy puritánul egyszerűek, szögletesek. Külön életet élnek: testet nem takarnak, a drapéria látvány- és fogalomkör szubsztanciái. A női testek, melyeket takarni lennének hivatottak, hiányoznak. Az 1983-as velemi Alkotóműhely kiállításán a sárga 1149 í
