Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 12. szám - Cseres Tibor: Domokos Pál Péter koszorújához
CSERES TIBOR Domokos Pál Péter koszorújához Egész élete intő figyelmeztetések sorozata népdalban és történelemben elkiáltva. Látszólag szűk földrajzi körre szorítkozva — a középső Moldvától Csík megyéig terjedő tartományra. S amit ismerünk, az csupán nyomdafestéket látott művek, az életmű kiadatlan halmán a felhők fölé s napfényre került kiállások. Tényfeltáró munkáinak oka és célja a moldvai magyarság életének, sorsának modellértékű fölmutatása. Hogyan árulta el híveit az Egyház és hogyan hagyta magára a Magyar Föld saját történelmi előőrseit fél évezreden s talán egész évezreden át s után. E modellalkotás — akarva-akaratlanul — jóslatszerű árnyékát rávetíti a székelység jövendő évtizedeire is, és bár erre célzás nincs egyetlen munkájában sem, az egész magyarság elkövetkező századaira is. Ki a felelős a történtekért? Emberöltőnyi történelmi távlatból egyetlen mulasztás, egyetlen vétek (bűn) sem hárítható vissza, mert már senki sem élhet a régiek közül s a jelenre hárítás elől a mindenkori utódok fölmentve érzik magukat. Csak arra próbálhatunk felelni, hogyan kezdődött, kik a boldogtalan emlékű első felelősök! Domokos Pál Péter megkísérli hogy visszahátráljon a kezdetekig, de mégis csak arról az időről tesz említést, amelyben adatokba fogódzhatik s ez rendjén is van. Természetesen Moldva magyar lehetőségének kezdeteit kutatjuk mi is vele. Nem tagadjuk, de nem is taglaljuk—tárgyaljuk a honfoglaláskor, vagy tán még előbb a Kelet-Kárpátok s a Szeret folyó vidékén megtapadt eleinket. Kezdhetjük 1225-tel a csángók kinyomozható időszámítását. II. Endre magyar király határvédelemre Hermann de Salza nagymester német lovagrendjét telepítette a keleti Kárpátok mindkét lejtőjére, ellátva a rendet sok kiváltsággal. A lovagok ebben a király gyöngeségét látták s elhatározták, hogy egy önálló, Magyarországtól független kis német államot alapítanak. A király észlelve az 1211-ben behívottak szándékát, 1225-ben kiűzte országából a német lovagokat. Az üresen maradt 14 év alatt kiépített védővonalba magyar határvédőket telepített. Ez a Kunországba került — Domokos Pál Péter szerint — első magyar csoport, a csángó magyarok legelső dokumentálható csoportja. Ez a határvédelem a kunok ellen létesült, kik századokon át háborgatták Erdélyt. Szent Domonkos rendje alapításának egyik célja, hogy a magyarok által így-úgy megfékezett pogány kunokat megtérítse. Az első térítőket a pogá- nyok lemészárolták. A második missziós csoport nagyobb sikerrel járt, Borz Membró-t és környezetét sikerült megtéríteni, ő saját fiát a dominikánusokkal Esztergomba küldte s püspököt is -kért, és kapott. Teodorik Milkov városában fejezte be az egész kun nép megkeresztelését, ahol is a magyar prímás, ki Béla herceg, a későbbi IV. Béla király kíséretében maga utazott Kunországba, Teo- dorikot Milkó első püspökévé avatta. 1121
