Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 12. szám - Kun Árpád: Adatok, Látogatás a Tavaszba, Moha, Utolsó vadászat, Ház, Vers a vers születéséről (versek)
KUN ÁRPÁD Adatok Hatalmas mértani alakzatok között ébredtem föl. A teremtő kezek még nem formálták őket kézzelfoghatóvá. Ha tudtam volna beszélni, imádkozni kezdek. A kisdiák mindentudó .füzetlapjait láttam magiam előtt, amelyeken számok álltak hadrendben, s párhuzamosok indultak a találkozást ígérő végtelenbe. Iszonytatóan dübörgött a távol. Szavak rebbentek fel az általuk megnevezett dolgokról. Azóta nem találják helyüket. És mert én a távolból jöttem, tudom: valójában nincs is helyük. A költő feladata az, hogy az üresedő világból a semmibe kilépő dolgok adatait feljegyezze. A sok közül te az egyik dolog vagy, s hogy élő, az úgy jellemző rád, mint kőre a keménység. De tudom ez nem vigasztal. Poklom egyszemélyes! Egy ajtóval arrébb csöngessetek. Nem születtem meg, és nem fogok meghalni. Miféle összerendezett, egymást megerősíteni látszó káprázataitok voltak, barátaim, valakiről, aki annyira kellett, vagy aki annyira nem kellett volna? A szavak élete villanásnyi. Az elme semmi-éjébe becsapó gondolat-villámfényben a tudat ismételhetetlen mozdulata. Egy pillanat múlva a belső szem előtt csak valami körvonal káprázik. A fehér papírra leírhatom halott szavaimat. 1101 i
