Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 12. szám - Jánosy István: István király alkonya (dráma)

tekre! És azt se vizsgálom: mi fészkel a te lelkedben, mert a lelkek vizsgálója csak az Isten. Én csak azt akarom — és ezt királyi szóval mondom —, hogy most itt te és az egész házadnépe mindenestől fölveszitek a szent keresztséget és eztán, ha én parancsolok, azt híven teljesíted, és ha én nem vagyok itt, akkor füledbe véssed, és teljesítsd eme püspök úr (Gel- lértre mutat), és emez ispán úr (Csanádi­ra mutat) rendelkezését. Egyebet nem kívánok, megteszed-e? THONUZABA Nem uram, nem tehetem. ISTVÁN Akkor sem, ha halállal fenye­getlek ? THONUZABA Akkor sem, uram. ISTVÁN Ez végső szavad? THONUZABA Végső. ISTVÁN Lelked rajta. Akkor hát kimon­dom én is végső szavamat. Hadnagy. PÉTER (oda,lép) Uram parancsolatára. ISTVÁN Kiviszed ezt az embert, Thonu- zabát feleségével együtt a tábor szélére és ott egész házanépe és nemzetsége je­lenlétében eltemeted őket. PÉTER De hisz még nem haltak meg. ISTVÁN így élve temeted el őket. IMRE (szörnyűlködve) Apámuram, apám- uram!... ISTVÁN Szólottám, Péter. Megértetted? PÉTER Igen, uram! ISTVÁN Akkor aszerint tégy. (István és Imre kivételével mindnyájan kimennek) 7. jelenet (István és Imre) IMRE Apámuram! Nem lehetne vissza­vonnod ezt a parancsot? ISTVÁN Nem. De azért mondd, mire gondolsz? IMRE Arra, apámuram, hogy ez olyan kegyetlen tett, amire még nem volt pél­da, bármily messze kutatnánk emlékeze­tünkben. ISTVÁN Nekem éppen ilyen példa kell! IMRE De apámuram! Thonuzaba úr a Keresztrefeszítettet emlegette. És mit tett a mi Urunk a kereszten, amikor a bal lator káromolta? Megbocsátott neki. És megbocsátott a katonáknak is, pedig azok nemcsak ostorozták, köpdösték őt, hanem meg is feszítették! És mit paran­csolt a Hegyibeszédben? Ne ölj! És: Sze­resd ellenségedet! ISTVÁN Mindezt tudom, fiam. És most mit akarsz ezzel mondani? IMRE Nem volna hozzád méltóbb a tü­relem és kegyelem? ISTVÁN Méltóbb volna, tudom. De nem tehetem. Vedd észbe! Ha ez a cudar most megmenekül, akkor itt az egész Al­földön, egész Erdőelvén bárki azt mond­hatja, még az utolsó fegyverviselő is: „Azt teszek, amit akarok! Nem engedek a királynak! Nem hajtok fület többé a szent püspök szavára!” És a Birodalom­ban már készülődik Konrád császár, hogy mind egész hadával reám csapjon, és el­orozza egész Pannóniát. És ez olyan pró­ba lesz, amilyen eddig még nem volt, könnyen a gerincünk törik belé. És ak­kor itt a hátamban Thonuzaba és a sok tízezer Thonuzaba azt lesse csak: az ő szabadoskodásának mikor üt az órája! Hogy ők kushadjanak, most olyan példát kell mutatnom, amilyet még nem látott a Világ! IMRE Értelek, uram! De azért mit mond erre Jézus urunk? Vajon ő se tart elle­ne? ISTVÁN Tartson. De ha egyszer az én kezembe tette le ezt az országot, hogy tegyem kereszténnyé, őrizzem a hitet, ak­kor most ő sem tanácsolhatna mást. IMRE De azért az ő parancsait számon veszi tőlünk az Utolsó ítéleten, és azt is, hogy „Ne ölj”! ISTVÁN Számon veszi. Drágán kell fi­zetnem ezért, tudom. Mégsem tehetek mást. És ha már nem élek, és te leszel a király, neked is így kell tenned, (el) IV. HÁBORÚ A CSÁSZÁRRAL 8. jelenet (István, Gizella) GIZELLA Kiadtad a parancsot a had felülésére. Hát mégis háború lesz? ISTVÁN Harcolok. Nem tehetek mást. GIZELLA Nem lehet valahogy elkerülni az emberölést? ISTVÁN Nem én támadom meg Konrád császárt. Nekem Ostmarkból egy baráz­da sem kell. Ö akarja elfoglalni Pannó­niát. Ha átlépi a határunkat, én karddal fogadom! GIZELLA Nem lehetne valahogy meg­1080

Next

/
Thumbnails
Contents